Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 9. szám - A világ teremtése (Vogul mitikus ének - Bede Anna műfordításában)
Magasan menő szárnyas Kaim felel neki: „Arany Kvóresz atyácskánk, Arany Kvóresz apácskánk ezt az üzenetes lélek-hordta üzenetet bízta rám: Mozdulatlan fát ha látsz, s annak tövén vessző volna, megtapossad vesszejét, fű ha volna, megtapossad fűveit. Egy méh-béli hét fiú fogan meg így. Egy méh-béli hét leány fogan meg így. Halálvajda leánya hallotta ezt, mozdulatlan erdei fához ment hamar, vesszőt lelve megtaposta vesszejét, füvet lelve, megtaposta füveit. Egy méh-béli hét fiú világrajött. Egy méh-béli hét leány világrajött. Egy-méh-béli hét fiú, egy-méh-béli hét leány hosszan élt ezután, röviden élt ezután ... Már hegyes, jó fanyilakkal lőhetnének, akkorák. Fönt menő szárnyas vadak szívét megremegtetik, lent menő lábas vadak szívét megfélemlítik. Halálvajda-lány anya magasan menő szárnyas Kalmot szólítja: „Magasan menő szárnyas Kaim! Arany Kvóresz atyácskánkhoz szállj megint! Kérdezd meg őt: Egy-méh-béli hét fiam már éldegél, egy-méh-béli hét leányom éldegél; eledelnek vesszőbimbót hol vegyen? fűbimbót honnét egyen? szíve csücskét csillapító ízes étket hói vegyen?” Magasan menő szárnyas Kaim Arany Kvóresz atyához fölszálI megint, Hosszan ment, vagy röviden ment, ki tudja? Arany Kvóresz Ég atyának ezüstsarkú hét ajtajú hajlékához érkezett. Ezüstsarkú hat nagy ajtó hattá nyílt, ezüstsarkú hetedik ajtó hétté nyílt. Ajtós hajlék belsejébe most belép. Aranyszélű hét asztal hétnek áll, aranyszélű hetedik asztal szélinél Arany Kvóresz atyácska aranylábú szent ülésén üldögél, aranyvégű szent boton jobbfelőli fél orcája nyugoszik.
