Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 9. szám - A világ teremtése (Vogul mitikus ének - Bede Anna műfordításában)
Szoper úrnő anyát lebocsátottad, Kámi úrnő anyát megteremtetted. Egyszer, egy nap élő-haló világot is teremtesz Emberhozó világot is teremtesz. Ugyan, lengelábú ember mint lépjen ha Föld Anyánk, Szoper úrnő, Kámi úrnő folyvást forgolódva száll? Kő-szerrel kötözd meg őt! Öv-szerrel övezd fel őt! Arany Kvóresz égi atyánk fejét lehorgasztva várt, míg egy jeges, havas hal megfő, csak ült, szája-nincs, nyelve-nincs, töprenkedett. Aztán föltekintve szólt: „Hét-hegy anyát teremtek én. Paráp-anyát küldök le én. Jobb-oldali vállamon eleven kígyó-korbácsomat átvetem, abból fut számos patak, szakad számtalan folyó. Bal-oldali vállamon eleven kígyó-korbácsomat átvetem, abból fut sok friss folyó, számtalan szakadva jő." Magasan-menő szárnyas Kaim Arany Kvóresz hajlékából most kilép, ezüstsarkú hét ajtót hétté nyit, a házból eltávozik. Halálvajda leányához visszaszáll. Miután leérkezett, Halálvajda leánya megkérdi őt: „Magasan-menő szárnyas Kaim, minő üzenetes lélek-hordta üzenettel érkezel?” Magasan-menő, szárnyas Kaim felel neki: „Minő üzenetes lélek-hordta üzenettel érkezem? lm, az üzenetes lélek-hordta üzenet, mit hoztam én: Arany Kvóresz atyácskánk, Arany Kvóresz apácskánk eképp „Szoper úrnőt, Kámi úrnőt, Föld Anyát kővel körül köveztem, Hét-hegy anyát teremtettem, Paráp-anyát leküldöttem.” Hosszan éltek ezután, röviden éltek ezután . . . Halálvajda leánya midőn leül, ülő helyén nyugta nincs. Halálvajda leánya midőn föláll, álló helyén nyugta nincs.
