Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 7-8. szám - DOKUMENTUM - Gergely Pál: Az elnöki székben

haza. Kodályt minden dolgunk érdekelte, s ahol nehézség látszott, maga vette kezébe a minisztereknél az Akadémia kérelmeinek elintézését. így az alkalmazotti fizetések kiutalása esetében, vagy építőanyag kiutalásáért nem egyszer együtt jártunk fenn a közellátási kormánybiztos Vas Zoltánnál. Igazgatósági üléseket a sokféle anyagi ügy miatt egyre sűrűbben kellett tartanunk, s ezek egyikére azért is emlékezem, mert Kodály éles szavakkal utasította el Zilahy Lajos igazgatósági tagnak azt az ötletét, hogy az 1944 nyarán Rákoskeresztúrról, Vigyá- zó-kastélyunkból általam behozott XVI. századi flamand gobelineket és 3 láda régi ezüstedényt küldjük ki Amerikába, aukcióra... E helyett Kodály az Iparművészeti Múzeumba való letéti elhelyezést ajánlotta, s inkább magára vállalta az államsegély sürgetését.

*

Melich János nyelvészt, az akadémiai könyvtár fegyelmi úton elbocsátott igazgatóját az Igazgatóság egyhangú ajánlásával megválasztott utóda: Keresztúry Dezső volt kultuszminiszter, jeles irodalomtörténész követte állásában. Ő a Ko- dály-házaspár régi barátja volt. Számára is örömet jelentett, midőn bemutathatta Keresztúryt az Akadémia összességi ülésén. 1948 októberétől hihetetlen gyors tempóban sikerült kettőjüknek annyi államsegélyt szerezniük, hogy a romos könyvtári olvasótermek teljesen új berendezést kaptak. Ekkor tervezte a debreceni egyetemi könyvtártól áthelyezett igazgatóhelyettes, Nyireő István a földszinti olvasótermek bútorzatát (a világszerte megcsodált Orientalista Osztály két stílszerű termét); az I. emeleti kézirattári négy terem bútorait, melyeket két év alatt elkészítettek a legkiválóbb kisiparosok. Valamennyi tervrajzot maga Kodály hagyta jóvá, s a tervezőkkel is órákon át konzultált. *

*

Kodály elnökségének évei alatt mindössze három külföldi koncert-útja miatt volt távol a főbb ülésekről: amerikai, angliai, majd szovjetunióbeli útjai idején; s olykor kisebb meghűlések akadályozták hivatalunkba való bejöttét. Különösen sokat volt az ódon falak között 1949 nyarától az okt. 14-i rendkívüli tagválasztó ülésig. Az ezt megelőző bizalmas értekezleten az itt közölt kéziratot olvasta föl (kérve, hogy a diskurzusról ne írjunk jegyzőkönyvet), amelyben a legmesszebb menő emberséges bánásmódot javasolta az új elnökségnek: adjon módot a nagyszámú, „tanácskozó tagsággal” félreállított tudós-gárdának későbbi (új ajánlással történendő) belső-taggá való vissza- választására, amely a zivataros években nem volt aktív, dolgozó tag, és főleg, amiért egyáltalán nem vett részt az ellenállási mozgalomban.

Az 1949. október 31 -i rendkívüli ülésen gyengélkedése miatt nem lehetett jelen. Ekkor jelentették be a régi tisztikar lemondását. Nem jelenhetett meg a november 29-én Zeneakadémiánk nagytermében rendezett első közgyűlésen sem, melyen az Államtanács által megerősített, októberben megválasztott új elnökség bemutatkozott az újonnan választott fiatal tagokkal együtt. Az új elnök: dr. Rusznyák István orvostanár meleg köszönetét mondott — a Londonban kutatóúton levő — elődjének és a 20 éven át hűségesen kitartó dr. Voinovich Géza főtitkárnak, a háromkötetes Aranyéletrajz írójának.

Kodály több hónapos tanulmányútjáról hazatérve teljes erővel folytatta az újjászervezett Népzenei Kutatócsoport munkáját. Régi és új munkatársaival sajtó alá rendezte a 16 év alatt begyűlt kottás anyagot, megindította 1951-től a Magyar Népzene Tárát... Ezeknek a méltatása már nem az én dolgom, bizonyára Kodály tanítványai fogják majd munkásságukat ismertetni. Nekem mindössze annyi segítőmunkám volt ebben, hogy az első 4 kötetben sok Vikár-gyorsírási átiratomat felhasználták.

86