Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 7-8. szám - DOKUMENTUM - Gergely Pál: Az elnöki székben
szébe. Csupán 1944 őszétől kezdve nem jött már be, közel másfél éven át — de hová is jött volna? Megbénult az Akadémia élete: székháza száznál több gránát - és bombatalálattól pusztult, Kodályék Patkós-szobájának ablakai vakon bámultak a szemközti Halászbástyára. Elnökségi termünk kiégett, a mennyezet a padlóra szakadt, a „Patkós” bútorzata szétforgácsolva... A fonográf-hengereket s a lekottázott anyagot (a „támlapo- kat”) jó előre, 1944 nyarán sikerült a pincék betonfalú óvóhelyére vinni, s onnét azokat Kerényi Györggyel hoztuk elő 1945 nyarán, hogy az egyetlen épen maradt nagyobb teremben, a főtitkári hivatalban száríthassák, rendezhessék az anyagot. 1947-re sikerült néhány dolgozószobát, annyira rendbehozatnunk, s a legszükségesebb bútorzattal ellátnunk, hogy Kodály irányításával folytatódhatott a munka. * Kodályt 1945. május 30-án választották egyhangú lelkesedéssel rendes taggá, vagyis teljes jogú akadémikussá, majd 1946. július 24-én elnökké, amikor Szent- györgyi Albertet alelnökké. Ekkor ítélték oda az évek óta ki nem adott nagyobb jutalmakat is, többek közt — Kodály javaslatára — Bartók Béla özvegyének az akadémiai nagyjutalmat, férje egész életműve elismeréséül. Kodály először 1946. május 27-én jelent meg azon az ülésen, amelyen a főtitkár (dr. Voinovich Géza) bejelentette a 40 tagú Természettudományi Akadémiával történt egyesítésünket. Kodálynak békítő szerep jutott. Elnöki székfoglalóját (július 28-án) az egyetemi aulában tartotta. Meghatva mondotta:,,... nem tudván kitérni az Akadémia bizalma elől, mellyel az élre parancsolt, előmunkásnak ...” Az 1947. június 8-i közgyűlésen a már helyreállított díszteremben tartott elnöki megnyitójában újból arra kérte a kormányt, hogy segítsék meg a bérházak, s földbirtokok nélkül maradt Akadémiát, amire az 1946 őszén romjaink közé látogatott öt miniszter tett ígéretet. Elnök-elődeitől eltérően Kodály nem diktálta beszédeit, hanem maga írta és — akárcsak a fontosabb felterjesztéseinek szövegét — azután beadta hivatalunkba gépelésre. A bizalmasabb természetűeket (például tagajánlás, vagy a népellenesség miatt kizárandók ügyei) nekem adta gépelésre. Ezeket másnap reggel a lakására vittem. Közismert szűkszavúsága mellett is gyakran kérdezősködött akadémiai kollégáimról és iskolás gyermekeimről, különösen a szolfézs-versenyben I. díjat nyert egyik leányomról. Az 1848-as centenáriumra, március 21-én tartott ünnepélyes ülésünkre, melyet a már helyreállított Duna-parti felolvasó teremben rendeztünk, igen emelkedett hangú rövid megnyitót írt a mester, de azt betegsége miatt a főtitkár olvasta fel. A 48-as eseményeket más akadémikusok is részletesen ismertették, melyek közül különösen kitűnt — irodalmi s politikai párhuzamával — Zolnai Béla nagyszabású előadása. Az 1948. július 4-i közgyűlési elnöki megnyitója újból segélykiáltással fejeződött be: főhatóságaink ne csak anyagilag, de a szellemi megújításban is segítsék e régmúltú intézetet, mert „csak eszükvesztett képrombolók hirdethetik, hogy az Akadémia felrobbantása haladás lenne! A nemzet csak önmagát becsüli meg, ha nem enged elsorvadni egy olyan intézményt, melyet legjobbjai hoztak létre.” * Kodály a főtitkárral s Szentgyörgyi Alberttel együtt dolgozta ki az új, demokratikus akadémiai alapszabályt, melyet az Elnöki Tanács 1949 folyamán hagyott jóvá. Többórás megbeszélést tartott a négy osztálytitkárral s az igazgató- sági tagokkal. Jegyzőkönyveiket én gyorsírtam. Bizony gyakran éjfél felé kerültünk 85