Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 7-8. szám - DOKUMENTUM - Gergely Pál: Az elnöki székben

a fonográfos gyűjtését (közel 800 hengerét), melyekre ő 1895 óta a világon elsőnek vette föl ősi népdalainkat, balladáinkat. Ezeken az Edison féle viaszhengereken roppant nehezen hallható melizmá- kat (cifrázatokat) Bartók hallgatta, s jegyezte le. Minthogy azonban a több szakaszos dallamoknak csak az eleje fért a hengerre, így folytatásukat Vikár a helyszínen gyorsírással jegyezte le. ígérte, hogy majd átírja az egészet folyóírásba, de szemének romlása, s 1945. évi halála ebben megakadályozta. A Vikár-szöveg Odysseáját megírtam az Ethnográphia két számában, s ugyanott közöltem a véletlen-szerencsés történetet, hogyan bukkantam rá 18 gyorsírt jegyzetére, s miként fejtettem meg és adtam át Kodálynak is. (Elhangzott 1947. és 1971. évi közgyűlésen.)

*

Akadémiai taggá előbb Bartókot, majd 1943-ban Kodályt választották meg, de az őt tudósnak nem tartó vaskalapos öreg nyelvészek sokszor kötekedtek, agitáltak beválasztása ellen. Pedig Horváth János és társai többoldalas tagajánlásban azt írták róla, hogy ,.zeneköltői és folklórtudósi érdemein kívül a magyar nyelv és beszéd tisztaságának is lelkes, tárgyi tudású harcosa; kezdeményei különösen az ifjúság körében figyelemre méltó eredményekre vezettek”. Szavazáskor mégis 8 nemet adtak rá a sunyin voksoló nyelvészek, de 34 igenje épp olyan értékes volt, mint az éppen ekkor megválasztott Tamási Ároné.

A munkatársaiktól kapott újabb népdalokat a régiekkel együtt lemásoltatták laponként 50 fillérért. A gyűjtőutakra küldött fiatalok részére mindig külön segélyeket szavaztattak meg igazgatóságunknál. így például Domokos Péter és Bállá Péter moldvai útjaira; vagy Seema- yer Vilmos muraközi stb. gyűjtőinek. *

*

Kodály és növendékei a párizsi folklór symposion számára Bartókkal együtt állították össze azt a több oldalos listát, mely egyben az 1936-ig összegyűlt, s általuk felkutatott folklóranyag első nagy kimutatása. Ebben felsorolják a néprajzi múzeum 2500 hengerén kívül a saját tulajdonukat képezőket, és az akadémiai pénzből két év alatt behozott 121 hengert.

Kodály nagylelkűségére jellemző, hogy saját anyagát és kottáit is behozta az akadémiára. Velem gépeltetett egy nyilatkozatot, mely szerint ,,... Kodály Z. kijelenti, hogy e kéziratok ittmaradásáért az Akad. ellen senki sem támaszthat követelést.”

*

Bartók 1940 őszén „hosszabb időre” amerikai körútra távozván, a népzenei munkacsoport irányítását Kodály Zoltán egyedül végezte. Átengedték a Zeneakadémiáról, hogy csak ennek az ügynek élhessen. Ezután szinte mindennap ott görnyedt a ,,Patkós”-ban Bartók elárvult fonográfja mellett, hogy a felvételeket újra meg újra meghallgassa és korrigálja a famulusok hibás kottázását. Olykor átjött főtitkári hivatalunkba másoltatási vagy más segélyek kiutalására. 1940 decemberében arra kért, hozassam fel Kolozsvárról, az Erdélyi Múzeum könyvtárából Szalontai-Madass és Tóth István kottakéziratos köteteit. Örömmel vállalkoztam erre és sikerrel jártam. Egy év múlva a mester e műveket legkedvesebb tanítványával, Járdányi Pállal küldte vissza.

*

Kodály sűrűn járt be az Akadémiára, olykor a legsűrűbb légitámadások napjaiban is; többször találkoztunk a nagy óvóhelyen, ahol rendületlenül jegyezge- tett apróra vágott ceruzájával kis note84