Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 7-8. szám - DOKUMENTUM - Gergely Pál: Az elnöki székben
Az 1947. június 8-i ünnepi akadémiai ülés elnöksége. Középen Kodály Zoltán és Szentgyörgyi Albert De lássuk, mi történt másfél századdal előbb a népdalgyűjtés dolgában. Esztergom és Komárom megye 1832-ben ajánlotta a Tudós Társaságnak (ez volt az Akadémia régi neve), hogy gyűjtéssé a magyar népdalokat. Az 1833. évi november 9-i nagygyűlés jegyzőkönyvében olvashatjuk, hogy két felkért bíráló: Vörösmarty Mihály és Toldy Ferenc akadémikus tíz köteg beküldött népdalból egy sorozatot közölhetőnek tart. Ezután azonban annyi féle nagyobb terv és gond szakadt az Akadémiára (szótárak, történeti kiadványok, új alapszabályok stb.), hogy kereken tizenegy évig nyoma sincs annak, hogy mi lett a dalgyűjteményeknek a sorsa. Csak 1844-ben adták át végre a közben (Petőfitől is!) beérkezetteket a Kisfaludy Társaságnak, mint „Szép- irodalmi Intézetnek”, amely a gyűjteményt Erdélyi Jánosnak küldte. Ő azt 1846—1847-ben két vaskos kötetben kiadta — sajnos — kották nélkül. A hangjegyes anyag a másik bírálónál: Fogarassy Jánosnál maradt és a szabadságharc tüzében 1849 elején budai lakásán elpusztult, a folklórtudomány örök és pótolhatatlan kárára... Az első akadémiai gyűjtőakció után, tehát száz év múlva, 1934-ben kezdte el a Duna-parti palotában az addig összegyűjtött muzeális anyag rendezését, feldolgoztatását BARTÓK BÉLA és KODÁLY ZOLTÁN, a két elválaszthatatlan, hűséges barát. Ők indították további kutató- utakra az ifjú tanítványokat akadémiai segélyekkel és a maguk által is megtoldott pénzekkel. Az elnökség felajánlott nekik 1935 elején félévi 500—500 pengő szerkesztői díjat (ekkor még mindketten zeneakadémiai prof. fizetésükből éltek), amit egyikük sem fogadott el; de hozzátétetett a néptud. bizottság dotációjához, hogy két első segítőjükön (Kerényi Györgyön és Rácz Ilonán) kívül még több ifjút támogathassanak munkájukban. A muzeális anyagokon kívül saját kottás-lapjaikat és a legfrissebben érkezetteket is feldolgozták, de különösen nagy becsben tartották Vikár Bélának 83
