Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 7-8. szám - DOKUMENTUM - Szőke Péter: Díszpolgáravatás Galántán
Azért megható volt minden így is. A galántai elöljárók testületé megválasztotta Kodály Zoltánt a község díszpolgárává, és az erről szóló díszes, Kodály érdemeit szép szavakkal méltató oklevelet az elnök ünnepélyes gesztussal nyújtotta át az ünnepeknek. Aztán Kodály így nyilatkozott meg: — Nekem, mint mától fogva e község polgárának, nemcsak kötelességeim, de jogaim is vannak itt. Jogom van kérni, javasolni, akár követelni is, hogy községünk elöljárósága ezentúl az eddiginél sokkal nagyobb mértékben tekintse feladatának a magyar művelődés szolgálatát. Kézzelfogható, maradandó intézkedésekre van szükség, nem díszpolgárválasztó szalmalángra. Az iskolákban fokozni kell és meg kell javítani az énekoktatást. Erre függetlenített, képzett énektanítókat kell munkába állítani. De meg is kell azokat taníttatni szakmájuk, a zene tudására és szeretetére. Követelje meg tőlük az elöljáróság, tanuljanak meg kottát olvasni, hogy megtaníthassák rá a gyerekeket is. Miként valamikor csak a jegyző meg a pap tudott írni-olvasni a faluban, és mindenki más írástudatlan volt, ugyanúgy állunk ma a kottaolvasás tudományával is. Ma még egy-két ember is alig akad afaluban.de legtöbbször egy se,aki értene hozzá, és mindenki azt hiszi, hogy az ilyesmihez külön tehetség kell. Pedig ez nem igaz. Ahogy változtak az idők, ugyebár mindenki, még a gyerek is, megtanult írni és olvasni. Ugyanígy nincs már messze az idő, amikor a hangjegyírás és -olvasás képessége se lesz csodabogár többé a falvakon. Ennek a mai szép napnak csak akkor lesz értelme, ha nemcsak áz én kedvemért szerveznek-rendeznek itt mindenfélét, azért mert e község neveltje vagyok, hanem ha már a legelső hétköznapon, holnap, valóságos lépéseket foganatosítanak. Én megfogadom, hogy eleget teszek polgártársi kötelességeimnek, és időnként ellenőrizni fogom Budapestről — fogadják el ezt tőlem segítségnek —, hogyan teljesíti az elöljáróság, a tanítóság közös kötelességünket nemzetünk iránt. Csend lett. Csak vártatva hangzott fel a taps. Néhányan megcsóválták a fejüket. Ilyen hangon még soha senki nem beszélt a galántai községházán. Válaszában az elöljáróság elnöke, mielőtt berekesztette volna a gyűlést, Kodálynak mindent megígért. A díszebéden Fél nap is elég volt ahhoz, hogy rádöbbenjenek Galánta vezetői: Kodályban törököt fogtak. Az ipartestületi ünnepi ebéden százterítékes U alakú asztal fogadta a vendégkoszorút. Az asztalfőn Kodály ült, körülötte az esperes; az Esztergomból meghívott magas rangú papok; a főszolgabíró; Kuthy Géza felsőházi tag; és a Hanza Központ vezetői; köztük Nagy Ferenc vezérigazgatóval; a kir. tanfelügyelő; a főjegyző; a községi elöljáróság; a tanítók és más jelesebb galántai polgárok. Az U betű egyik szárának végén — kirakott névcéduláinknak megfelelően — az utolsó és az utolsó előtti széken ültünk mi Tóth Lajossal — két karnagyok! Innen nem is láthattunk el Kodályig. Hátak, fejek, étel- és salátahegyek takarták el szemünk elől. Furcsán éreztük magunkat, hogy a legnagyobb élő magyar muzsikus társaságában itt mindenki előbbrevaló nálunknál. — Kodály Vága után kérdezősködik — fogja meg a vállam váratlanul Nagy Ferenc, Hanza-beli főigazgatóm — azt mondja, talán még ki is ugrik oda gépkocsin a hangverseny után, ha marad rá idő, hátha életben talál még ott valakit azok közül, akik valamikor nótáztak neki. Nem tudom, miért fordul hozzám ezzel Nagy Ferenc, de aztán megmondja: — Elárultam Kodálynak a maga népdalgyűjtését, és azt hogy Vágán is gyűjtött. A professzor úr látni szeretné a gyűjteményét. Nem ugrana haza érte? Csak egy pillanatig örültem a megtisztelő lehetőségnek, hogy megmutathatom Kodálynak a munkámat, de azonnyomban beláttam, hogy ez lehetetlen. Alig volt már csak fél óránk a dalosünnepély megkezdéséig. De nem az zavart, hogy addig meg se fordulhatok már hazulról, hanem az, hogy joggal neheztelnének meg rám az ünnepség rendezői, ha mátyusföldi gyűjteményemmel elvonnám Kodály figyelmét a munkájukról. És ki hinné el, hogy nem én hozakodtam elő magammal a lehető legalkalmatlanabb órában? Nagy Ferenc igazgató azonban sehogy se kívánta komolyan venni érvelésemet. Szinte erőszakosan kellett elhárítanom jószándékú, nekem kedvezni akaró unszolását. És jól tettem. Máris szedelőzködött az ünnepi asztaltársaság, körülzsongva és áttörhetetlen gyűrűként fogva körbe Kodályt. Szomorú vagyok. Reggel óta együtt vagyok Kodállyal, de még csak kezet se foghattam vele. Rozi! Ágnes! Hol vagytok? Fel nemzetiszalagozott lovasszekerek robognak egymás után Galántára három-négy irányból. Hozzák a környező mátyusföldi falvak apraját-nagyját a volt galántai Esterházy-park fáinak óriási hangverseny- teremmé borult koronái alá. Jönnek a kajali, az alsó- és felsőszeli, a vágai, a tallósi, a vezekényi, a hidaskürti, a vízkeleti, a kosuti, a taksonyi, a diószegi, a mácsédi népviseletes, feketeruhás magyarok — 79
