Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 7-8. szám - VALÓ VILÁG - Halász Géza Ferenc: Huszonöt éves az első Kodály-iskola
méten érte meg 10. évfordulóját az az iskola, amely mintaképe lehet minden általános iskolának, ha teljes embert akar nevelni. Elszaporodása lassanként megoldana egy csomó másképp megoldhatatlan kérdést: közönségnevelés, zenészfoglalkoztatás stb. Példakép lehet az iskola igazgatónője is, aki törhetetlen energiával, ezer akadályon keresztül, a legrosszabb helyi viszonyok ellenére keresztülvitte, hogy az iskola élt és virult. Kívánom, hogy még sok évfordulót érjen meg, minél jobb körülmények között az eljövendő új, tökéletesen fölszerelt épületben.” Négy esztendő sem telik el, amikor felesége társaságában megerősíti kívánságát: ,,Új utakra induló iskolánk találjon minél több követőre.” Alig egy hónap múlva, 1964. március 5-én újra itt jár: ,,Megnéztük, nem dőlt-e még össze az új iskola. Erősen áll!” S tíz nap elteltével ismét látogatást tesz az új épületben. Utoljára 1966. október 20-án lépte át a küszöböt, amikor itt adott interjút a francia televízió számára az ének-zenei iskolák jelentőségéről. „Testileg ritkán, gondolatban gyakrabban itt” — jegyezte föl a vendégkönyvbe. Bizonyítva látta mindazt, amit elméleti műveiben kifejtett. És valóban. Az aprólékos megfigyeléseken, felméréseken alapuló vizsgálatok azonos eredményeket mutattak ki. A zeneoktatás hallani tanít, a tanulók folyékonyan is hamarabb olvasnak; jobban számolnak „szebben, pontosabban írnak, mert a kottaírás nagyobb vigyázatra szoktat, ott egy kissé félrecsúszott pont már más hangot jelent”; könnyebben elsajátítják a helyesírást; fokozódik a kezdeményezőképességhez szükséges önérzet, fejlettebb a matematikai érzékük, s még a testnevelési foglalkozásokon is lemérhető a hatás. A tantárgyak közötti jótékony transzferhatást — amely csökkenti a túlterheltség bénító érzetét — részben a kecskeméti iskolában végzett felmérések mutatták ki. Kokas Klára Képességfejlesztés zenei neveléssel című tanulmánya — összehasonlítások révén szerzett — meggyőző tényeket sorakoztat fel: „Az iskolásoknál (8 évesek) ugyancsak a történet mozgásos megelevenítése volt lényegesen jobb a kecskeméti Kodály-iskola zenei csoportjánál... A ritmikus szabadgyakorlatnál a Kodály-iskola zenei osztályának 12,6-os eredménye jobb a kísérleti osztály 8,8-os és a kontroll osztály 9,2-es eredményénél. A mozgásformák pálcikarajzok után történő bemutatása is sikeresebb volt a Kodály-iskola második osztályában, mint a párhuzamos kontroll-, illetve kísérleti osztályokban . .. Feltűnő, hogy valamennyi korcsoportnál jobb a dinamikus koordinációs, azaz egyensúlyi gyakorlatok eredménye a zenei csoportokban .. . Ugyancsak nagy, bár nem szignifikáns a differencia az 1967—68-as tanévben készült helyesírási vizsgálatokban a kecskeméti Kodály-iskola II. osztályai és a Czollner-téri iskola párhuzamos osztályai között. (Hibaátlag a két zenei osztályban összesen 7,66 százalék, a kontrollosztályokban 19,61 százalék).” Minderre, az ének-zenei oktatás fontosságát érvényesítő módszer, órabeosztás előnyeire rögtön ráérzett az iskola első tanítónője. Harmincéves pedagógiai úttal a háta mögött, nyugdíjba vonulása előtt sem mond mást Erzsiké néni, Szabó Józsefné: — Könnyű volt tanítani. Igaz, nehezen kezdtük. Kis gondolkodási időt kérve a biztos állást hagytam ott a bizonytalanért, a kísérletért, amelynek a távlatait még nagyon kevesen látták előre akkoriban. A Jókai iskolában tanítottam, amikor az egyik szünetben az oktatási osztály vezetőjével megkeresett Nemesszeghy Lajosné, Márta és megkérdezte, hogy vállalnám-e. Kodály lelkes, énekszakos híveként került ki a Zeneművészeti Főiskoláról, nevelőtanárként dolgozott a tanítóképző intézetben, és énektanfolyamot vezetett a gyakorló pedagógusok számára. Az új módszerről beszélt. Arról, hogy a teljes intelligenciához elengedhetetlen a zene értése. S miért is ne lehetne megteremteni egy olyan iskolát, ahol mindennap lesz ének és zenei óra? Ez októberben volt, a zsebében hozta az engedélyt. De sem termünk, sem gyerekünk, 33
