Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 5-6. szám - Tornai József: Nap-ritmus (Versciklus)

TORNAI JÓZSEF

NAP-RITMUS

1.

Visszaszorítom a lélegzetem, megállók az ajtóban, látod, messze nézek, meghajlik a hátam, nem veszek mély lélegzetet, ne lobbanjon föl belül semmi, nem lobbanhat föl, tudod, akkor mit akarsz tőlem, mit vonulsz körbe előttem széles arccal és csípővel, mit keringsz itt forró hússzárnyakkal?

2.

Forgott, szakadt a hó, lábam lefagyott a villamoson, hosszú volt az út, hosszú a kilincsedig,

kályhádban földübörgött a szén, melegítettem északisark-lábam.

Parázs-halomban csavarodtunk, le kellett dobnom a nadrágom, sárkányfejes ruhád.

Magába-szívó, idegen illatodba, rózsaszín melledbe

és két fehér, fehér combodba veszve,

szégyenkezésem lövellt ki belőlem, te sírtál.

Az ajtót nyitva,

arcomba ragadt elázott-papír-arcod.

Afehérentúli fehéren ömlő hóban tovább üldöztem szüzességedet.

3.

Azért szeretlek, mert,

azért nem tudlak elviselni mert.

Éjjel fölkiabálok, annyira hiányzik a bőröd.

Mikor elnyeltél a combjaiddal, salakvörösen égő aggyal káromkodtam: süllyedj el, úszósziget, fulladj meg, hajótörött.

4.

Visszafordultál a semmiből, hús-ritmus, haj-ritmus, fekete-ritmus, zöld-ritmus, visszafordultál a semmiből, kő-ritmus, folyam-ritmus, fehér fogaid dalai, dalaid fehér fogai: nap-ritmus, madár-ritmus.

5.

Oda kell adni,

ha viszik a szerelmed,

oda kell adni,

lábától a hajáig,

leheletével együtt,

bőre színével együtt,

pillantásával együtt,

elásott gondolataival,

vetkőző-öltöző mozdulataival együtt,

öröm-lob bánásaival,

simogatásával,

simogatott testével együtt,

elvágyódásaival,

éjszakai megnyílásaival,

fáradtságaival együtt,

óriás egyiptomi szemével,

kékrefestett szempillájával,

suttogásával együtt,

öle ujjongásával,

csalódásaival együtt,

szenvedélye hullám-játékával,

mongol-arcával együtt,

megismert és megméretett

létével együtt.

23