Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 5-6. szám - Veress Miklós: Versek (Szilánkok, Ezer év, Jelentés az időről, Tagadás)
VERESS MIKLÓS SZILÁNKOK i. Alkonyodik ma esteiig: szemeddel szemem megtelik Hajnalodik ma reggelig: nem jutok el az öledig 2. Vér fénye ahogy a kézen arcod is átüt a lázon egész testemmel nézem egész lelkemben fázom 3. Hullasz — hullok az égre föl kezemben melled tündököl: és boldog vagyok mint a fa ha csillagot tart éjszaka EZER ÉV Anyaggomolygás: világűr rákja— bolygó Anyamosolygás: eltűntödből kiporló hajad — hajam: beszitálja a porhó szájam és szád: már ívük is hasonló érted a hang a visszhangokká omló érted a könny a szemünkről lehámló érted a nyom mit robbantott a himlő érted az arc arcomból visszarémlő burjánzó mint az űr mert mindenséggé romló csak akkor menekül ha máshoz lesz hasonló de te csak ami fény lesz mikor a csend nagyon jó tűzfalból visszafénylesz a homlokomból fénylesz eltöltesz míg üvöltök hogy szülj meg már te ringyó vagy vetélj el: már seb lesz arcom csak rákos bolygó lesz még a kín mosolygás lesz még öröm — sikoltó leszel halál: bolyongás születésemig tartó JELENTÉS AZ IDŐRŐL bokrok gázolnak a Dunába fölgyűrt szoknyáik ködök csapkod kezeid piros ága égő szemhéjam mögött emlékezhet most tócsa jégre és vaskorlátra a dér bámulhatok a belső égre: kifordult szemfehér TAGADÁS én itt voltam s nem ott s te akkor éppen máshol kétfelé vitt a szél egyetlen hófúvásból és szétszakadt a naptár nem volt csütörtök nem volt csak hétfő vagy szombat vagy péntek s most minden változatlan kiáltja egy alakban: nem történt meg 24
