Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 5-6. szám - Kőháti Zsolt: Sárközi György regénytöredéke elé - Sárközi György: Gályarabok (Regénytöredék)
SÁRKÖZI GYÖRGY REGÉNYTÖREDÉKE ELÉ Milyen költő volt a harminc esztendeje halott Sárközi György? Ezt lassan-lassan felmérjük végre: összegyűjtött versei valószínűleg megkönnyítik a hitelesebb ítéletalkotást. És milyen regényíró volt? Mert titkon — és egyszer-egyszer megvallva nyíltan is —, legbelül regényírónak tartotta magát. Thomas Mann fordítója nem táplált hamis illúziókat. Jó regényíró volt: így vélekedett a harmincas években megjelent társadalmi regényéről, a Violáról Radnóti Miklós, és a 48-as szabadságharcot, majd az emigrációt idéző nagy műve, a Mint oldott kéve is méltán keltett figyelmet. Új kiadása még ma is érdekfeszítően szól hozzá Kossuth és Görgey értékeléséhez (és a fiatal Dobai Péter regényében, a Csontmolnárokban is ott érezzük inspirációját). Alább a Kecskeméthez, a Katona József Társasághoz is több szállal kötődő írónak egy regénytöredékét adjuk közre: 1969-ben került elő az író fiától, Angliából. Cím nélkül, nehezen olvasható, apróbetűs tintaírással. Valószínű, hogy Gályarabok című regényének hét első fejezete (a hetedik lezáratlanul). A Gályarabokat 1929-re hirdette az Athenaeum Könyvkiadó. Nem tudni pontosan, miért nem jelent meg végül is a könyv. Talán az előzetes érdeklődés bizonyult kevésnek — ami a húszas évek fordulóján meghatározó lehetett egy mű sorsát illetően; s talán a kiadó is túl lehangolónak érezte a regényt: akikről szólt, éppen azok fogadták volna a legnagyobb ellenkezéssel és megbántottsággal. Sárközi később a Szilveszter címmel kiadott novelláskötetében használta föl az elvetélt regény néhány részletét, szereplőjét, helyzetét: így Mihálovics történetét, Csutorás Ábelét. Nem egészen két nap eseménysorozata vonszolódik súlyosan, fáradtan a 15 hosszú „kutyanyelven”. Jób Tibor magánhivatalnok elkezdi gyakornoki működését az „Orient” részvénytársaság riasztó irodájában, s a reggel nyolcra érkező mintatisztviselőből másnapra már a többiekkel közösséget vállaló, dacosan elkéső „gályarab” lesz ... A leghétköznapibb történet ez, de a mai olvasónak kissé történelem is: a húszas évek Magyarországának pontos dokumentuma; a kicsinyes, küszködő tisztviselők Magyar- országáé. A társadalom többi részletére csupán egyetlen pillantás vetődik: a „lépcsőzetes munkakezdés” (mit jelentett ez negyvenöt évvel ezelőtt!) leírásakor. „Honnan hová?” — tépelődik gépies munkájától elkalandozva a fiatal Jób Tibor, filozófiába, vallásos rajongásba csomagolva friss sérelmeit, benyomásait. „Honnan? hová? kit merre várnak?” — kérdezik 1929-ből való költeményének szereplői (Az útitársak). — Egyébként a gályarab-motívum nemegyszer bukkan fel a húszas-harmincas évek lírai köteteiben, antológiáiban. A feleletet a „honnan hová?” kérdésére Sárközinek a harmincas évek küzdelmei adták meg: a parasztságért, a nemzetért vívott harc, amitSárközi György — egyéni illúzióival, s a mozgalom tévedéseivel együtt — komolyan vett, áldozatosan vállalt és halálával is megpecsételt. KŐHÁTI ZSOLT SÁRKÖZI GYÖRGY GÁLYARABOK (Regénytöredék) I. Az ősz borzongva és fanyarul járta be a pesti utcákat, mint egy beteg agglegény, aki tudja, hogy napjai meg vannak számlálva s nemsokára fölfordul, mint a kutya. A napsugarak és a fecskék már délibb tájakon vonultak, s helyükbe csípős szél és fehér piszkot esőző varjúcsapat költözött. Ä hangok megkeményedtek a hideg levegőben; a villamosok csengője, az autók dudája, s a kocsik zörgése rideg és kopogó zenével kísérte a dolguk, pénzük, terveik után siető emberek hosszú lépéseit. 7
