Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 5-6. szám - Kőháti Zsolt: Sárközi György regénytöredéke elé - Sárközi György: Gályarabok (Regénytöredék)

Az utca népe Ilyenkor reggel félóránként változik. Előszóra munkások jelennek meg, sapkában és kopott felöltőjük alatt szutykos kék munkaruhában, s itt-ott még összebotolva a hazatérő lumpokkal. Aztán jönnek a kereskedősegédek és inasok, vörös orral és vörös ujjakkal, s topogva a lassan fölgördülő redőnyök előtt. Aztán varrólányok rebbennek elő, álmosan pislákolva és kis csomagban lóbálva a hazulról hozott tízórait. Majd a kishivatalnokok következnek, új kalappal a fejükön, a karjukon bottal, s arcukon a kiéhezettség és lassan őrlő betegségek fakóságával. Később az állam és a város tisztviselői tűnnek föl, aztán az ügyvédek és a vigécek, aztán a bevásároló vidékiek, aztán a próbára siető színészek, aztán a vendéglői fizetőpincérek és így tovább és tovább, szüntelen s naponként megújuló ritmusban.

Még csak a kereskedőtanoncok órája ütött, mikor Jób Tibor magánhivatalnok,az Orient export-import r.t. új tisztviselője a járókelők közé vegyült. Szerette volna messzire tolni a percet, amikor megismerkedik íróasztalával, melyhez minden nap újabb láncszemmel fogja kötözni csuklóját, de egyúttal valami rejtelmes és végzetes kíváncsiság is vonzotta ismeretlen irodája felé. Olyan volt, mint a messze földre utazó, akit különös tájak kitárulása felé ragad a vonat, vagy mint a vőlegény, aki nemsokára édes örömök részese lesz. Korán kelt, holott szeretett az ágyban elábrándozni mindenféléről fölkelés előtt, gyorsan megmosdott s magára kapkodta ruháit. Édesanyját, a töpörödött icipici öregasszonyt éppen, hogy futva megcsókolta s alig tudta kivárni, míg zsebébe gyömöszöli a tízórait. Aztán, mikor már a lépcsőn volt, eszébe jutott, hogy bizonyára poros a kalapja, s vedlett felöltője ujjával percekig dörzsölgette a fekete s még új kalapot, egy helyben állva. Amikor ezt a műveletet befejezte, fürgén leszaladt a lépcsőn, s nagy léptekkel rohant végig az utcákon. De csakhamar megérezte — a gépies életet élő emberekfinom szimatával, — hogy még kora van, s nincs itt a hivatalnokok perce. Szerencsére a sarkon éppen kiemeltek a járdából egy négyszögletű darabot, s az előtűnő üregbe egy munkás leereszkedett. Jób Tibor botjára támaszkodva megállt az üreg szélén, s lenézett a mélybe.Sokáig állt ott,s nem látott semmit,csak sötétséget.

S evvel a sötétséggel szemében indult el véglegesen, nagy erővel zabolázva ideges lábait, az iroda felé. Néha, mikor egy-egy járókelő kivette mellette zsebóráját, meggyorsította lépteit, s máskor, meglátván valakit egy kirakat dermedtségébe belebámulni, ő is megtorpant. De végül is elért a mellékutcához, melyben hivatala volt, s néhány lépésnyire a körúttól szemébe vágtak a nagy fehér bádogbetűk: Orient export— import r. t.

— Ez az — mondta majdnem hangosan, mint az utas, aki hirtelen megpillantja a Baedekerben jelzett kátédrálist. Megtapogatta kabátzsebében a cég behívólevelét, sőt elő is vette, hogy megbizonyosodjék, nincs-e valami tévedés. Egy pillanatra arra gondolt, hogy a céget, ahová anyjának a kereskedelmi minisztériumban szolgáló testvére nagynehezen beprotezsálta, nem Orientnek, hanem Occidentnek hívják. Majd az futott át az agyán, hogy a levélben nem az áll, hogy próbaidőre alkalmazzák, hanem ellenkezőleg az, hogy sajnálatukra ajánlkozását kénytelenek visszautasítani. A levél azonban rideg és világos volt, és minden kétséget eloszlatott.

Jób Tibor egy szempillantással átfogta az egész házat, amely időtől fekete s fakó volt, mint valami olcsó koporsó, s elszántan belódult a kapun, szinte azt várva, hogy mint a koporsó lezuhanó fedele, becsapódjék utána. Aztán a rücskös és homorúra kopott lépcsőkön fölsietett a második emeletre, ahol bizonyos Stoll Tivadar urat kellett keresnie.

Találomra benyitott az egyik ajtón, s valami elhagyott előszobafélén keresztül egy terembe vergődött, amelyről azonnal felismerte, hogy az iroda. Néhány pár egymásnak tolt íróasztal élte a sivár teremben terméketlen házaséletét, megrakva az ügykezelés limlomaival: csorba tintatartókkal, piszkos toliakkal, fekete itatóhengerekkel, papír8