Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 4. szám - MŰHELY - Szuromi Lajos: Pándi Pál: „Kísértetjárás" Magyarországon

Szükséges ezekre az arányokra utalnunk, hiszen a költői karakter ismerete — akarva- akaratlanul — modulálja a vershallást. A Pacsirtaszót hallok megint pacsirtája

— hic et nunc — a kivételes pillanatnak, a lélek mélyén vágyott békés harmónia és a virágbontó tavasz hangulati találkozásának, a teljes, békés szabadság szubjektív élményének szimbóluma, a költészet, szerelem, kikelet jelképe. A „Kísértetjárás” ... szerzője szerint ,,... intonáló funkciója összefügg a pacsirta jelképi jelentéskörével Petőfi lírájában. A pacsirta a hajnal madara, az emberiség éjszakája vége felé közeleg.” Amennyire hiteles más Petőfi-művekre nézve e magyarázat, annyira érvénytelen itt. A szerző további, óvatos magyarázata már elfogadható, hiszen belátja: „nincs szó közvetlenül az emberiségre méretezett boldogságról”(ll :318—9). Hozzátennénk: közvetve sem. A költemény értelmezésének nyilvánvaló iránya vezet bonyolultabb magyarázatokhoz is. A harmadik szakasz nevezetes mondandója (Eszembe hozzák e dalok

— Hogy nemcsak gyilkos eszköz, katona, — Egyszersmind költő is vagyok), a költő- és a katonaéletnek logikusan valóban egymás mellé állítása, de a pillanat élményvilágában csak az érzelmi szembeállítás oldhatja fel az ellentétet. A kettős állapot logikailag kauzális ellentét, érzelmileg antinómia. E mély jelentésű hangulatvers érzelmi stilizációra kényszerül, a költői program így képes kiteljesedni. (A költemény komplett értelmezése hamarosan nyomtatásban is olvasható lesz, ennek szerzője egy fiatal irodalomtörténész, Balogh Ernő.)

Elvileg vált ki belőlünk különös érzést az, hogy bár sokszor korrekt elfogulatlansággal bírálja a szerző Kemény Zsigmond nézeteit, egyetértéssel idézi tőle a Vörösmarty— Petőfi párhuzamot, amely pedig velejéig hamis. Vörösmarty jellemzője a hazafiasság. Petőfié a világszabadság (11:331). — A múlt század második felében, de már Petőfi életében is kritikusok, irodalomtörténészek sorra gyártják a koncepciókat, Toldy Ferencről részben Erdélyi Jánoson, Gyulai Pálon, Salamon Ferencen át Beöthyig, később Horváth Jánosig, hogy a nemzeti megmaradás eszményétől, a forradalomellenességtől vezéreltetve Petőfi útját valamilyen módon (eszmeileg elsősorban, olykor a karaktervizsgálat módszerével, máskor esztétikailag vagy éppen a pozitivizmus jellemző kategóriáinak spekulatív kezelésével) torznak minősítsék. A bukott forradalom katatón szédületé a művészettel foglalkozó tudósokat is politikai szemlélet felé sodorja, Petőfi költői, emberi, eszmei igazsága költészeten kívüli mércék alá kerül, s nincs példa rá, hogy hitelesen mérnék, egészében elfogadnák. Arany János, Ady, József Attila — a költők adnak elégtételt, s Illyés, a költő, remek monográfiájában. A marxista irodalom- történet elsősorban Petőfi eszméinek hiteléért küzd, példás elánnal, olykor, mint Pándi munkáiban, kiemelkedő sikerekkel is. Kemény Zsigmond említett véleménye már a bántó szétválasztás előjele, szerteágazó következményekkel. Akkor sem volna szabad vállalni — hiszen tényszerű, hogy a két költő között haza és emberiség szemléletre nézve több a rokonság, mint a különbözés, az evidens arányok érzékelése z rokonságot sem mellőzheti, csak akkor, ha prekoncepciót szolgál —, ha a tanulmánykötet szerzőjének érthetően rokonszenves.

Tanulmányt érdemel (s érdemelt is, Balogh Ernő kéziratos munkájára gondolunk] a Világosságot! értelmezése. A történetfilozófiai kérdéssel viaskodó nagy költemén) kiemelkedő állomás Petőfi lírai fejlődésében, s nem érezzük alapját a megállapításnak hogy „az elszigeteltségre reagáló közérzet a vers lírai alapja” (11:156, a szerző ki emelése). Mások is értelmezik úgy a verset, hogy pillanatnyi elkomorulás eredménye a tanulmány nézete ezeknek rokona. Számunkra a bizonyosságot kívánó gondolkodc ember logikai töprengése e költemény, a romantika teljes idejében kutat a tekintet keresi a pillanatnyi emberi lét értelmét, hivatását. Kitárulkozik a morális kényszer helyzet: a történelem mozgásformájának bizonytalansága ellenére is küzdeni kell, : ejlődés reményében, mert ez a remény némi valószínűs éggel gya ke r lati leg is rendel.

86