Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 4. szám - MŰHELY - Szuromi Lajos: Pándi Pál: „Kísértetjárás" Magyarországon

kozzék be Petőfi haza- és nemzetostorozó költészetének nyilvánvaló etikai alapja: a hazáért és a népért vállalja a gigászi küzdelmet, nagyobb hittel és vakmerőbben, mint előtte bárki. Ténynek tekintjük a kötet állítását, hogy Petőfi számára a nemzeti, hazai megújulás elválaszthatatlan a „világ” az emberiség egészének megújulásától, de tudjuk, hogy Vörösmarty — vagy korábban már Berzsenyi — is hasonló felismerésekre jutott. Petőfi győzelmi reménye, s erre alapozva forradalmi radikalizmusa azért elevenebb az elődökétől, mert plebejus szemléletű. Petőfi nem annyira a változtatás követelésében és a célokban különbözik költőelődeitől, mint inkább a társadalmi tisztánlátásban, a célokhoz vezető út világos felismerésében. Halhatatlan érdem ez, az európai távlatú korszerűség, s a kivételes tehetség találkozásának nagyszerű eredménye. De éppen ezáltal képes a történelem folyamán önmagát megújító, fejlődést tükröző progresszív haza-, nemzet- és társadalomszemlélet kontinuitásába illeszkedni.

A hagyomány szerepe (ismételjük, a progresszív, elsősorban költői hagyományról beszélünk) más irányban is hat Petőfire. A tanulmány szerzője — úgy véljük — ennek jelentőségét sem méltányolja súlyának megfelelően. A magatartás morális bátorságáról van szó. Költészetünk klasszikusainak megújulásért sóvárgó tanításai a mindenkori státus quo-val szemben úgy hirdetnek oppozíciót, hogy érveik elsősorban erkölcsiek. Tudjuk, hogy Petőfi érvei már nem csupán s talán nem is elsősorban erkölcsiek. Abban a sokszor vakmerőségnek tűnő bátorságban, amely Petőfi egész karakterét jellemzi, mégis erős alap az edzett erkölcsi szilárdság. Bár költészetünk hagyományaihoz híven többször vallásos frazeológiában szólal meg Petőfi radikális etikuma (pl. Az ítélet c. versében), e hagyományok természetével egyezik abban is, hogy mélységesen világi, emberi érdekű. Csillagképei — szabadság, egyenlőség, igazságosság, egyetemes emberiesség, önzetlenség, önfeláldozás, eszmék vezérelte rendíthetetlen hűség, őszinteség, cselekvő részvét a méltatlanul szenvedők iránt stb. — általános emberi és sokszor korszerű történelmi-társadalmi törekvések kifejező kategóriái. Találkoznak tehát ezen etikai eszmények az újszociális gondolkodás humánus törekvéseivel, de genezisük j időben, térben tágasabb. A radikális, plebejus morál természetesen ismeri a másik végletet is: a gyűlöletét, a pusztító, szenvedélyes indulatét is. Mutatis mutandis: Berzsenyi is leírta volt: ... az kegyetlen, — Aki szelíd, mikor ölni szentség ... Irtani kell gyökerestül a bűnt. Batsányi, Berzsenyi, Kölcsey kíméletlen kritikája nemességről, magyarságról mind-mind etikai alapú kihívás. Petőfi költészetének és hatásának eleven háttere. Petőfi költészetében képtelenség olyan vonulat érzékeltetése, amely a haladó hazafiságtól elszakadva a világ, az emberiség egésze felé haladna. Éppen az elemi emberi erkölcs egyetemessége követeli természetesen a honi és a nemzetközi érdekeltség közösségének felismerését, az elszigeteltség, a kivételesség provincializmusának képtelenségét, megvetését. Világ és haza, emberiség és magyarság egyformán romantikus szélsőségé' érzelmek látszólag ellentmondásos lírai tárgykörévé válik. A Felhők mizantrópiája a világszabadság, az emberiségért tenni sóvárgó vágy logikájába fordul át, s a hazát, a magyarságot ostorozó versek egyik végletéhez is a büszkeség, a buzdítás, a hazához és a néphez való hűség verseinek másik véglete tartozik. Az újszociális eszmék politikus modorban sokszor ugyanazokat az elemi etikai értékeket hirdetik, amiket művészi formában a költészet. A társadalmi megújulás egyben erkölcsi megújulás is. Nagyszerű történelmi pillanat a XIX. század közepe: társadalmi, politikai eszmék és művészetek etikai alapú találkozásának esélye. Petőfi mindkettőben radikális plebejus, noha elsősorban költő, politikusként is költő, kezdettől végig, az egyértelmű eszmények abszurd bukásáig, egy tiszta élet megrendítő pusztulásáig (Szörnyű idő). Ezen lényegi mozzanatok révén szinte József Attila sorsának történelmi előképe.

85