Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 4. szám - Nyikolaj Gribacsov: Versek: Villámok vernek (Buda Ferenc fordítása); Téli nád. Sötét tó (Goór Imre fordításai)

szekerével erdőn, mezőn keresztül, amerre a szem ellát. A faluban az emberek szeme láttára azonban egycsapásra megváltozott s megváltoztak lovai is. ,,Gyia sólymaim”! — rikkantotta el magát, széles oroszos jókedvében s rögtön erő költözött a lovak bozontos lábába — füttyszó harsant s máris viharként száguldott fel a kaptatón a ta- rantasz a négy nyírfához. Megtörtént, hogy a legkehesebb ló Pjotr Szergejevics kezében a falu szeme láttára táltos paripává változott.

Nemrég ismét hallottam földim jókedvű, lelke mélyéről kitörő kiáltását, mintha fejét lehajtva a guggulóst ropná, s ismét előtűnt apám búcsúztatásának képe. Ismét úgy tűnt, mindez igaz, nem csupán én találtam ki, nem álom, — még a lángoló kapuk s a levegőben szárnyaló mesebeli táltosok is, így kísérte egykor a szülőföld háborúba katonafiát.

NYIKOLAJ GRIBACSOV

VILLÁMOK VERNEK

Voltam virág, zöldellő hajtás Létem lobogó reggelén.

S támadt visszhangzó bronz-robajlás— Villámok sújtottak belém.

Majd változások, veszteségek Szabták ki határaimat,

S túl ezer átlényegülésen Váltam azzá, ki most vagyok.

Világom ma zúgó, hatalmas,

Az Űr rokona lettem én,

De mint rég, visszhangzó robajjal Villámnyilak vágnak belém.

TÉLI NÁD

Ó, te halott nád a jég-üvegen!

Néked a föld, ég és víz mit jelent? Pirókfütty berkenyeágon?

Hidegek osztoztak nedveiden, zölded elhullt a halálon.

Éjjel fagy, reggelre hó viharoz, fergeteget szül a dél már, tölgyek szarvaira patyolatos rajokban hópihe-légy száll.

14