Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 4. szám - Nyikolaj Gribacsov: Versek: Villámok vernek (Buda Ferenc fordítása); Téli nád. Sötét tó (Goór Imre fordításai)
Ó, de riaszthat a téli moraj, harsoghat rideg december ... Mi dolgod vélük? Te forma vagy, holt lélek, látható testtel. Arra gondolok most, arra csupán, nézzelek figyelő szemmel és mérjem a holtat — példád nyomán mindenkor az elevennel: halott beszéd, szárnyatört gondolat s gőg: tuskó aranyruhában ... Szemlélhedd bár a téli ormokat kiszikkadt tavi nádam. SÖTÉT TÓ Falunktól néhány száz méternyire, tán a jajongó természet szülötte a komor zug, amelyben tó vize hallgat mogorván. Pár fenyő fölötte. Vizének színe égerfa-sötét, mint puha vánkos, süppedő a partja, fojtott a csönd, mely ül örökkön rajta akár ha sóhaj feszítné ölét. A fák között, kísértet, héja röppen, mohától szakállas a fenyő ága . .. Félve gondoltam rég a zug tavára ... Mint lelkedre az utóbbi időben.
