Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 1. szám - Balázs József: Koportos (kisregény)
nem emlékszik, az azt mondta, hogy ő kriptabetonozó volt. De aztán, ahogy megszűnt az úri világ, nem kellett. Gömbölyű, kövér ember volt, és mindig arról beszélt, hogy hol vannak kripták, hogyan lehet azokat felnyitni, s bizonygatta: mégiscsak kriptába kellene mindenkit eltemetni és nem a nyirkos földbe. Mert emberek volnának ... A kocsmáros sírját nem találta. Eszébe jutott, hogy a tanyasi ember, aki itt lakik a temető mellett, biztosan tudja, hova temethették. „Mátyás, Mátyás, Mátyás.” Már kint járt a temető mellett húzódó úton, de nem balra fordult, hanem jobbra, a tanyasi ember után sietett és nem hazafelé. Az utat mindkét oldalon sűrű fasor szegélyezte. A temetőben töltött idő pár perc lehetett, nem sötétedett még, de a fasorok alá már befészkelte magát az este. Gyenge szél futott végig a leveleken, s ahogy a vasúti megállóhoz, a Koportoshoz ért, oldalt fordulva ment, mert a szél megerősödött, és éppen szemben jött vele. Balog Mihály megállt, és a Koportost nézte. Egyetlen épületből állt, kicsi udvar vette körül. Tyúkólat látott még, s azt hogy az udvarhoz tartozó kert végében kezdődik a temető. Távolabb a sínektől homokdomb húzódott meg, házak teteje látszott, s házak mögött nagy félkörben akácerdő sötétlett. „Az ott a tanya.” Oldalt lépett, és elolvasta a ház homlokzatán a feliratot: Koportos. Csengetést hallott. Odébb nagy füstöléssel, robajjal mozdony közeledett. Balog Mihály figyelte a vonatot. Nem állt meg a Koportosnál. Tehervonat, állapította meg, amikor az utolsó kocsi is elhúzódott előtte. — Maga hogy került ide? Az alacsony ember állt mögötte, a tanyasi ember, aki a temetőben legeltette a tehenét. — Keresek egy sírt. Nem találom. — Melyiket? — A kocsmárosét. Mátyásét, a kocsmárosét. — Aha. A tanyasi ember összébb húzta a szemét, úgy nézte Balog Mihályt. Közelebb lépett. Alig egy lépésre állt meg tőle. — Itt a bicikli, elszaladok orvosért. Maga beteg. — Nem. Csak a Mátyás sírját akarom látni. 14-ben született ő is. Mikó Ferenc is 14-ben született. — A harmonikás? — Az. Nem beszéltek. A tanyasi ember, hol maga elé nézett, hol Balog Mihályra. Elment a sínekhez,és bámult az elhaladó vonat után, ami miután elhagyta a Koportost,csak lépésben ment tovább. Leguggolt, lábával belerúgott a sínbe. Utána megvakarta a fejét. így, guggolva szólalt meg. — Induljon haza, mert beesteledik. — Dehát maga ... Balog Mihály azt akarta mondani, hogy már maga sem segít. „Maga sem, pedig tudja, hogy ma halt meg a feleségem.” — Haza kell menni, ember. A tanyasi ember felállt, és intett Balog Mihálynak. — Na jöjjön. Elindultak. A tanyasi ember ment elől, Balog Mihály kissé elmaradva utána. A tanyasi ember beszélt, a temető előtt nem álltak meg. 30
