Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 3. szám - SZEMLE - Szekér Endre: Ember Mária: Hajtűkanyar - Orosz László: Kecskeméti kis irodalomtörténet (III. rész)

1790!) pályája is érintkezett a kecskeméti református iskolával, az 1770-es években néhány évig itt tanított. Kalmár nyelvész és az időmértékes versforma egyik úttörője volt. 1770-ben Pozsonyban megjelent Prodromusában nemcsak példát adott — 5000 sorral — a magyar hexameterekre, hanem először írt,— latin nyelven — részletes magyar verstant is. Csak sajnálhatjuk, hogy ennek a hazájában nem sokra becsült, külföldön azonban elismert tudósnak kecskeméti működéséről semmit sem tudunk. Kazinczy, aki élénk színekkel írta le félszeg alakját, félig nevetést, félig szánalmat keltő elhanyagolt ruházatát, egy Svájcban tanuló barátja levelét idézi róla: „Professzoraink . . . nagynak gondolják, s szinte neheztelnek, hogy hazánk fiai közt, kik itt vagyunk, egy sincs, ki nekik elmondhatná, hogy ő hol lakik és micsoda, s méginkább, hogy felőle nevetséges dolgoknál egyebet nem mondhatnak.”5

A református iskola szellemi köréhez tartozó. Debrecenben iskolázott költő és műfordító volt Göböl Gáspár (1745—1818), 1777-től haláláig kecskeméti lelkész. Kapcsolatban volt Kazinczy- val, aki nagyra értékelte képességeit. Mikor Kazinczy 1790 márciusában levelet írt a Hadi és Más Nevezetes Történetek szerkesztőségének a magyar nyelv használati körének kiterjesztése érdekében, s felhívta a figyelmet arra, milyen fontosak lennének a magyar nyelvű könyvek az iskolai ifjúság számára, többek között Göbölt is említette, mint akitől ilyeneket várni lehet.6 Hamlet-fordítása előszavában pedig — a már lefordított darabokat sorolva — ezt írta: „Göböl kész Brutusszal és Caesarral.”7 Göböl Julius Caesar-fordításáról ugyan nem tudunk (lehet, hogy csakugyan elkészült, csak nem jelent meg nyomtatásban), több fordítását, egy elbeszélő költeményét s beszédeinek gyűjteményét azonban kiadták.

1802-től 1811-ig Császári Lózsi Pál (1771 — 1823) volt a református iskola rektora. Neve az irodalomtörténetben elsősorban Csokonai-élet- rajzokból ismerős: ő volt az új csurgói iskola kiszemelt professzora, s Csokonait csak addig alkalmazták ideiglenes minőségben, míg Császári Lózsi Jénában befejezte a tanulmányait. Vargha Balázs elbizakodott, törtető, ellenszenves embernek rajzolja: „Nagyra volt vele, hogy a Wartensleben grófék nevelője. Képes volt a Kollégium igazgatóságától kérvényezni, hogy vele különlegesen bánjanak.”8 Császári Kecskeméten deák grammatikát és olvasókönyvet jelentetett meg. Kéziratban maradt „A három botsai pusztabeli juhászoknak együtt való beszélgetések” című „közjátéka”: színjáték formájában írt verses lakodalmi köszöntője, melyet „Ns Hajós Krisztina Kis-aszszon lakodalma alkalmatosságával”, 1804- ben diákjaival eljátszatott.9 Ha ezt a nyers és durva „színjátékot” azokkal hasonlítjuk össze, amelyeket Csokonai adatott elő csurgói diákjaival, nem sok dicsekedni valónk van. Mégsem szabad elfelednünk, hogy a népieskedő diákpoé- zis és -színjátszás átlagos színvonala ez volt.

Az elsősorban a debreceni kollégiumhoz kapcsolódó diákköltészet, ill. a belőle kinövő népies poézis szellemének és stílusának legjelesebb kecskeméti képviselője Mátyási József (1765—1849) volt. Izsákon született, tanulmányait Kecskeméten és Debrecenben végezte, gróf Teleki József titkáraként külföldön is megfordult, a Voltaire- barát gróf Fekete János környezetében a francia felvilágosodással ismerkedhetett meg, egy arisztokrata helyetteseként részt vett az 1792-i or- szággyűlésen, a Királyi Főítélőszéken esküdt, majd pesti ügyvéd volt: életkörülményei lehetővé tették tehát számára, hogy kiterjedt körű tapasztalatokat, műveltséget szerezzen. Miután többször is töltött hosszabb-rövidebb időt Kecskeméten, 1824 körül végleg itt telepedett le.

Felvilágosodott műveltségének nyomai versein is meglátszanak, azok alaphangját mégis elsősorban a debreceni diákpoézis határozza meg. Kazinczy és Kölcsey úgy tartotta számon, mint a modern irodalmi törekvések érvényesülésének akadályozóját, ennek megfelelően lekicsinyelte, támadta. Az irodalomtörténeti kutatás kiderítette, hogy egy-két versrészlete hatott Arany Jánosra, költészetének egészéről azonban Arany is elítélően nyilatkozott: „Közvetlen Csokonai előtt, alatt és után verselők hosszú sorát halljuk zsibongani, mely az akkor előtérben álló iskolák egyikéhez sem szegődve, sőt úgy látszik, tudomást sem véve róluk, haladt a népszerű köznapi- ság széles, poros országútján . . . így lett a Mátyásiak, Pócsok, Láczaiak hada, így a minden kar és rendbeli »lagzisok«, kiknek népszerűsége egy Kazinczy homlokát nem engedé a méltó babérhoz jutni. Ekkép rajzott fel nálunk egy verselő csoport, mely a művészet legkisebb öntudata nélkül mesterkedik vala, melyet irodalomtörténetünk népiesnek mond, de amelyre inkább népszerű nevezet illik.”10 Arany ítélete túlságosan sommás és szigorú. Mátyási költészetében jelentős értékek is vannak, ezt elsősorban épp kecskeméti kutatók, Vetéssy Géza és Kiss István mutatták ki meggyőzően.11 Legjobb költeménye, a Sorsával elégedő gulyásnak pásztori dalja a nép ajkára került, s Petőfi több költeményében is visszhangzik.12 Nem mehetünk el szó nélkül a mellett a hatás mellett sem, amelyet Mátyási a fiatal Csokonaira tett. 1795-i kecskeméti találkozásuk emlékét Csokonai versben is megörökítette:

„Ezért is sok hálát nyer tőlem Kecskemét,

Hogy kinek eddig is tiszteltem érdemét,

Mátyási barátom, s bátyám Apollóba’!

Veled ő állított legelőször szóba.”

Jelentős költőnek azonban Mátyásit semmiképpen sem tarthatjuk. Kiss István, aki éveket szentelt költészetének kutatására, helyesen ítélt: „Az irodalmi fejlődés már túljutott az általa művelt alkalmi költészeten.”13 A XVIII. század második felétől egyre jelentő95