Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 3. szám - SZEMLE - Szekér Endre: Ember Mária: Hajtűkanyar - Orosz László: Kecskeméti kis irodalomtörténet (III. rész)
kiadóét: kezdő szerzőnél miért fontos kötetben kiadni az irodalmi folyóiratokban már megjelent (tehát teret kapott!) novellákat és egy, az író által is kevésre tartott művet? Milyen igazak Illyés Gyula szavai: „Esztendők óta ez az irodalom a műhelyét mutogatja. A művei helyett is.” S ha Kurucz Gyula legközelebbi célja nem elsősorban a stiláris csiszoltság és a regényírás lenne, hanem az egyéb prózai műfajok végigjárása és a következetes gondolatiság, úgy hamarább megtalálhatná a maga Mákszem Hölgyét. TÓTH PIROSKA EMBER MÁRIA: HAJTŰKANYAR A második világháború és a fasizmus rettentő világa újra és újra intő példaként szólal meg, figyelmeztet mindenkit különböző alkotásokban. Egy korabeli dokumentum éppúgy lázíthat, mint egy vers vagy regény. Most Ember Mária könyve idézi e borzasztó emlékeket. Könyvének címe: Hajtűkanyar. Ember Mária könyvének hőse egy kisgyerek. Egy zsidófiú. Nevét pontosabban nem tudjuk. Nem is akarja azt, hogy túlzottan kötődjék egy névhez ez esemény. Hisz sok áldozat volt, sok szenvedő: így indokoltabbnak érzi a szerző azt, ha „a gyereknek” nevezi. Egy zsidó orvos fia, kit vidékről hurcolnak el anyjával együtt .(Az apát már korábban elvitték.) Gettóba kerülnek. Majd továbbviszik őket. Vallatják. Aztán újra vagonba zsúfolva lágerbe kerülnek. Ezeket a szenvedéseket főleg az Anya és a gyerek sorsa tárja fel előttünk. De mellettük vissza-vissza- térnek sorstársai is, így róluk is rajzol alaposabb vagy vázlatosabb képet. A zsidóüldözés kálváriáját részben gyerekszemmel mutatja be Ember Mária. A kisgyerek sokszor értetlenül áll még először az őt körülvevő szereplőkkel szemben, olykor nem tudja felfogni egy-egy esemény súlyát. — Mi az a gettó? — kérdezi egyszer anyjától. Nem érti. Másik alkalommal, a határon való leszálláskor, a vedrek kiürítésekor, a vagonba visszaszállva azt mondja az egyik férfi: „Megtrágyáztuk szülőföldünk szép határát.” A gyerek ezt az első pillanatban komikusnak fogja fel, majd a később többiek komor hangulatát látva mégsem mer nevetni. A gyerekszereplőnek a mű középpontjába helyezése: szerencsés írói lelemény. De azzal nem tudunk mindig egyet érteni, hogy a gyerek alakját felnagyítja, túl okosnak ábrázolja. „Furcsák ezek a felnőttek, hogy ilyen könnyen ellágyulnak. Foszladozó, csirizes gombóccá gyúrhatok, mint az elázott bélyegpapír.” Ez túlzás. Ember Mária hiteles művet írt. Az átélt élményeket, a végigszenvedett napokat érezzük a könyv látszólag hűvös mondatai mögött. A hitelességet nemcsak az a különös műfaji megoldás sugallja, hogy a regény sajátos szerkezetét megszakítja sűrűn korabeli dokumentumokkal. A történet önmaga elegendő lenne az olvasó meggyőzésére. Együtt tudunk érezni a pokoljárásra jutott zsidókkal (pl. vallatás, lágerélet, utazás a zsúfolt vagonban) — a hivatalos szövegek nélkül is. Érdekes kísérlet lenne elolvasni oly módon Ember Mária megrázó könyvét, hogy közben kihagynánk a dokumentumokat. Nincs kizárva, hogy az olykor lírai elemekkel gazdagodó regény sodra így erőteljesebb lenne. De ez csak elképzelés — természetesen. A valóságban sűrűn ott felesel egymással az anya küszködése a gettóban és az akkori jelentés szövege. (Pl. vitéz Jaross Andor belügyminiszter 1944. május 17-én Nagyváradon mondott beszédének egy részlete: „A nemzet vérkeringéséből el kell távolítani minden fertőző anyagot. ..”) A mű ereje a megrázó események, a szenvedések visszafogott ábrázolásában rejlik. Ember Mária elidőzhetne pl. a vallatásnál. S a borzalmakat halmozhatná. Nem teszi. Minden kínzás leírásánál többet tud mondani a szerző az olvasónak ezzel a következetesen végigvitt visszafogottsággal. Leír, elemez. „Anyu adott néhány szem kockacukrot, azután kiment az udvarra, a vonat után érdeklődni ... A gyerek végigheve- redett a megmaradt másik paplanon, nem is bánta, hogy egyedül hagyták, így legalább kinyújtózhatott.” Parányi jelenet. A várakozás pillanata. Pontos. Hiteles. Az írói szemlélet tükröződik a stílusban. A felfokozott érzelmeket kifejező felkiáltó mondatok ritkák. Természetesen egy-egy parancsadáskor előfordul. A mű stílusára a leíró kijelentő mondatok komor egymásutánja a jellemző. „Amikor beesteledett,sorba állították őket. Aház mögött egy villanásra látta azt az ajtót, amelyen kilépett. Megkönnyebbülést kellett volna éreznie, de már csak szomjas volt.” Máskor egy álom leírásakor gyorsan halmozódnak egymás mellé a mondatok. („Továbbkerültek, valaki méltatlankodott . ..”) A mű stílusát természetesen befolyásolják a korabeli cjokumentumok, adatok, hivatkozások, nevek. Ember Mária a múlt és jelen idősíkjait váltó, sodró erejű epikai részleteket korabeli iratokkal egymás mellé vágott alkotása, a Hajtűkanyar — bizonyos kifogásaink ellenére — e témában még mindig újat mondó, jelentős. SZEKÉR ENDRE 93
