Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 3. szám - SZEMLE - Vozár Jolán: Váci Mihály olvasása közben
tatlan Egésznek”, a századelőnél régebbi korokba kell visszamennie. A költészet, mint önkifejezés, Hajas Tibornál természetes életfunkció. Egyes szám első személyben írt verseiben is rendkívüli tudatossággal törekszik arra, hogy megfoghatatlanná tegye sajátmagát. A költői szubjektum nála szerepek sora, vállalt szerepeké, amelyeket a szubjektum állandó változása révén halad meg. Végletesen kiélezett programmjában írja: „Minden létezés, ha úgy tetszik, kiáltvány. Aktuálisnak kell lennie.” A majdnem-létről ad pontos kórképet (Alibifeladványok), verseinek mögöttes jelentését néha drasztikus eszközökkel teszi nyilvánvalóvá (Használd a hangomat!). Hajas versei, akárcsak az antológia legjelentősebb költőié, a prózai kifejezésmód felé közelítenek. A nem-költői kifejezésére már régóta vállalkozik a költészet, most a közlés módjának megváltoztatásával tágulnak tovább a határok. Ma már kevés költő vállalja a vátesz hivatását, a krónikás szerepe látszik alkalmasabbnak. A tények rögzítése is lehet teremtő aktus — ez a felismerés az egyik jellemzője Várady Szabolcs költészetének. Egyik legkiválóbb verse, a Székek a Duna fölött, a tényközlés nyerseségével teszi szimbolikussá élményanyagát: „Manapság /ritkábban jövünk össze náluk. Sok minden /közrejátszik G. elhagyta A.-t/ (P. feleségét), aztán M. (B. felesége) /szakított velem, majd G.-től elvált a másik/ M. (G. felesége) és hozzám jött (közben B.-ék / is különváltak), P. öngyilkos lett és azóta /féiig-meddig szanatóriumban lakik,/nem beszélve a világhelyzet változásairól/, és különben is: nincs hova leülni.” Várady filozofikus érdeklődése, amely a létező és az elképzelt határterületén a legtermékenyebb, hagyománytiszteletében is kifejeződik, de nem lenne meglepő, ha szakítana a klasszicizáló iránnyal. Kemenczky Judit ritka adománnyal bír: kulturális örökségünk bármely mozzanatát költészetébe tudja olvasztani. Öntörvényű, érett költészet ez. Hangjának újdonsága Kemenczky szemléletéből fakad, amely a hagyományos motívumokat, témákat is képes átlényegíteni. Találkoztunk-e már ezzel a képpel?:„volt idő egykor hogy falánkak voltunk te meg én most már levegő ujjakkal testembe szőttelek” (Mary nagymama üzenete halála után) — Nehéz eldönteni. Máshol szándékoltan „prózai”, már versének címében is: K’ung-ci azt mondotta: aki ezt a verset csinálta, ismerte-e vajon a követendő utat — Tao —? Van valami belső bizonyosság — a követendő úté? — Kemenczky verseiben, ami, minden sorát félreismerhetetlen- né teszi. Jó volna mielőbb olvasni a kötetét. Ugyanez a hiányérzet — az önálló kötet hiánya — fog el Szilágyi Ákos verseit olvasva is. Csúfon- dáros költő Szilágyi, látszólag komolyan veszi a „világot”, hogy azután — alig titkolt kárörömmel — még pőrébben állítsa elénk. Fölényesen felkészült költészetének legfőbb veszélye is ebben rejlik: nem fog-e megelégedni azzal, hogy önmagát elszórakoztassa? „Gutaütés vagy őrület kerül, én nem tudom, /de néha mintha macska lennénk mindahányan!/ — s titkos dühömet tejbe fojtom!” — indítja egyik versét (Kortársi levél, macskákkal, Charles Baudelaire-nek). Ez is szerep — talán ő az antológia legtudatosabb szerepköltője —, de meglepően sok utalást tartalmaz a vers, amelyeket lírai önvallomásként értelmezhetünk. Verseinek és költői prózájának (Egy nap 1930-ból) ez, a „kibeszélő” szerep- játszás szintézise ad a magyar költészetben újszerű feszültséget. TAKÁCS JÓZSEF VÁCI MIHÁLY OLVASÁSA KÖZBEN Váci Mihály költészetéről vallott sorainkhoz belső rezdüléseink adják az első sugallatot, majd belefelejtkezünk a versekbe, átjárják értelmünket és hirtelen szavakba kívánkoznak érzelmeink. Először forrongó, érzelemdús lírai gazdasága kerül napfényre. Sokat jelentő szavak ezek, de ennyivel még nagyon keveset mondunk. Ennyit a költő is tudott önmagáról, nem egy versében olvashatunk határtalan emberszeretetéről, világmozgató érzelmeiről. Olyan életformából indult el, amelynek kora már lejárt, de nyomait nem lehet végérvényesen száműzni. Váci Mihályt forradalmiságának, ember- és hazaszeretetének, múltja tanulságának, elvhűségének összessége avatja rendkívüli költővé, és költészete attól válik mindenkihez szólóvá és mindenki helyett megnyílóvá, hogy emberi érzéseiben is rendkívüliségével bizonyítja: forradalmár is lehet romantikus. A világ társadalmi változásait követhetjük verseiben. Szegénységről, szabadságról, kommunizmusról írt verseinek sora igazolja tiszta ügyért érzett felelősségét. Határozott hangot használ, amikor a proletárok friss hatalmához méltó viselkedésként az erkölcs, a tudás, a szorgalom fontosságára hívja fel a figyelmet. És túlhalad országunk határain, együttérez más országok népeivel, átérzi a leigázottak sorsát és nyughatat- lanul keresi a kiutat az éhezésből, elnyomottság- ból. Harcos, értelemre ható és érzelemgazdagító gondolatokat formál költői keretbe. Biztos ítéletei tudásának, érzelmeinek, humán jószándékának ötvözetéből fogannak. Múltba nyúló verseit a ma fényével megvilágítva szülte, mint aki már akkor biztos volt a jövő megváltozásában, amikor még a remény is alig pislákolt. Szavainak tudatos zengését nem kétkedésből, hanem elmélkedésből szűrt gondolataival kérdőjelezi meg. Pl. a Te bolond c. versben, ahol cinkos összeesküvőként a jövőt jelöli meg, amelyért érdemes az összes felvetett visszahúzó erőt legyőzni önmagában. Ennek a kemény komoly témájú versnek szelíd hangja az, ami megdöbbenti az olvasót. 89
