Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 3. szám - Pusztay János: Gondolatok a szamojéd népekről és népköltészetükről
PUSZTAY JÁNOS GONDOLATOK A SZAMOJÉD NÉPEKRŐL ÉS NÉPKÖLTÉSZETÜKRŐL A néhány évezred, mely elválasztja népeinket, oly mértékben eltávolított bennünket egymástól, hogy ma már csak néhány szó, némely nyelvtani elem — a nem nyelvész számára nem szembetűnően — árulkodik az egykor megvolt szoros kapcsolatról, együttélésről. Az azóta eltelt évezredek megváltoztatták nyelveinket, de elkülönült a hajdani egységes kultúra is. Oly távolra kerültünk egymástól, hogy sokan nem is tudnak nálunk a szamojédok létéről, s főleg, hogy nyelvrokoni kapcsolat van köztünk, s nyilvánvalóan ugyanez áll fenn fordítva is. Azt ugye tudjuk, hogy rokonaink a finnugor nyelveket beszélő népek. A szamojédokkal együtt a finnugor nyelvcsalád egy szélesebb rokoni kört alkot, nevezetesen az uráli nyelvcsaládot. S mivel a finnugorság — minden egyéb tudománytalan rémhír terjesztése ellenére — talán inkább benn van a köztudatunkban, így jobban ismerjük népköltészetüket, irodalmukat, hitvilágukat, mindazt, ami kulturális, civilizációs termékeik közé tartozik. Persze, nem beszélhetünk korántsem az ismeretek egyenlő megoszlásáról. Nem mindenki tud róluk, e kérdésekről annyit, amennyit kellene, nem minden népről tudunk egyformán sokat — vagy keveset. A finnek, az észtek, a marik talán a legközelebb állnak hozzánk, de a többiek még nagyon is távol. A szamojédokra ez a megállapítás még fokozottabban áll. Nem az átlagolvasó, vagy akár az átlag feletti olvasó tehet erről a lemaradásról, hanem — a szakembereken túl, akik nem végeznek elég ismeretterjesztő munkát — kulturális szemléletünk, mely nem, vagy csak alig teszi lehetővé, hogy a rokonság kérdéseiről szót ejtsünk. Márpedig enélkül nem tekinthetjük magunkat a magyar kultúra teljes értékű tudójának sem. A csekély számú szamojéd népek hatalmas területen, Arhangelszktől kelet felé, a Sarkkör mentén egészen a Jenyiszejig élnek. Legnagyobb, legnépesebb közülük a nyenyec (kb. 22 ezer), a szölkup (kb. 5 ezer), aztán jóval ezer alatt marad a számuk a nganaszánoknak és az enyeceknek. Rajtuk kívül még száz-kétszáz évvel korábban is gazdagították a szibériai nyelvi tarkaságot az ún. szajáni szamojédok (motorok, koj- bálok, karagasszok, kamasszok), az idők során azonban kihaltak, vagy beolvadtak a nagyobb lélekszámú, erősebb környező népekbe. E népek kultúrájáról vajmi keveset tudunk, annak ellenére, hogy népköltészetük, nyelvük gyűjtése már a múlt század közepe táján hathatósan megkezdődött. Kezdetben elsősorban finn kutatók, a kiváló nyelvész-gyűjtő M. A. Castrén, a magyar Reguly kortársa, majd jó fél évszázaddal később Kai Donner és Toivo Leht.salo. Ebben a században a NOSzF győzelme után szovjet kutatók a helyi erőkből kinevelt, kiiskoláztatott értelmiségiekre támaszkodva nagyszabású gyűjtőmunkába kezdtek. Gyakorlati céljuk — írás megteremtése e népek számára — rengeteg más eredménnyel is járt. Feltérképezték e nyelveket, gyakorlati, leíró nyelvtanok születtek, szótárakat állítottak össze, s folyamatosan megjelentek a szamojéd, elsősorban nyenyec mesekötetek, anyanyelven, de oroszul is. 33
