Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 3. szám - Raffai Sarolta: Versek (A tegnap, Szólítottam, Ma is letérdepelhetsz)
MA IS LETÉRDEPELHETSZ Földre billen a nyirkos alkony, fakó ege nehézkes, kába. Kínnal tartja meg, öntudatlan póznák nyikorgó árvasága, kushadón, silány feketében: készen menyegzőre és gyászra. Járattalan, halott magukban méhek döngicsélnek bezárva. Méhek dönögnek rajban, szórtan, alig-alig meghallhatóan, alig-alig fellelhetően, mint mozdulat a béna kőben, mint szó az ajkon — elveszőben. Zümmöghetsz vakon, térden állva, bújván ősrégi bújócskába, míg a sötétség, hogyha rád lép: kigyúl szíved villanyvirága. S ha gyúl: ködkéz paskolja, mossa, lábadnál gyűlik, mérgül, duzzad kis ér: apró tócsa-folyócska. Virágporod hull, mért ne hullna, megalkuszol te újra s újra — minden hajnalra megfakulva. Csak a hűtlennek jár bocsánat: csak a megtérő szív a kedves. Szolgálhatsz. Kellő alázattal ma is letérdepelhetsz.
