Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 3. szám - Raffai Sarolta: Versek (A tegnap, Szólítottam, Ma is letérdepelhetsz)
RAFFAI SAROLTA A TEGNAP tegnap volt. Ha volt. Már megfordíthatatlan. Ma észak nyomul éli bed sötét madárrajokban — Számláld veszejtő napjaim. Fehér homály a kerten — félelem-vacogta havak nőnek kivédhetetlen — szemöldökfáig — házeresz enyhelyébe tapadtan. A tegnap: tegnap volt. Ha volt. Már álommá hazudtam. SZÓLÍTOTTAM a köveket: fenségüknek adóztam. A földet, hogy szétporladott becézgető marokban, a levegőt, ám összeállt, elsistergett fölöttem, a nagy vizeknek hínáros üzenetét se leltem — előszámláltam csillagot. Fényt verdeső magánya földi szigetnél szigetebb: kinyílott árvaságra. Az életet. Füvet. A fát. Tövemről nőtt virágot. Nincs felelet. Csiszolgatnak varázsos jégszilánkok. Megszólítottam az Urat — felhőspongyában ázik. Csorgatja felséges magát házunk bejáratáig.
