Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 2. szám - MŰHELY - Nagy Miklós: A tudományos fantasztikum Jókai világában

ÁLOM c. mesedráma töredéke, vagy Vajda költeményei közül a szintén befejezetlenül maradt ARANYKOR: „Ami természeti, nem jó az immáron,

Emberkéznek szennye füvön, fán, virágon.”

Az ötvenes években írónknál is felbukkan az elöregedő természet, elsatnyuló, kivesző emberiség csüggedt mítosza — erre mutat HARGITTA című mesés novellája —, de általában nem kapcsolódik össze a műszaki haladás iránti bizalmatlansággal. Jókai más romantikusokkal — így a SZÁZADOK LEGENDÁJÁt befejező Victor Hugóval együtt — a találmányokban az emberiség felszabadítóit, s nem a megrontóit ismerte föl. Bizonyítékul bárhol felnyithatjuk akár a FEKETE GYÉMÁNTOKat, akár A JÖVŐ SZÁZAD REGÉNYÉt. Amiga szorosabban vett technikáról esik szó, hosszasan sorjáznak bennük a kitűnő ötletek, bevált vagy még megvalósítható elgondolások. Emlékezzünk a törhetetlen ichorra, a légköri villamosságtól hajtott ,,légjáró”-ra, ámuljunk Tatrangi légi háborúján, természetátalakító munkáján, Delejország órák alatt elkészülő, üvegből épült házain!

Másként áll a dolog a társadalomra és művelődésre vonatkozó jóslataival. Nem tudta elképzelni a 20. századi forradalmat anarchia,illetve véreskezű bonapartizmus,Európát pedig alkotmányos királyságok és vadul burjánzó felekezeti villongások nélkül. Olykor még szorosabban kötődik saját korához, egészen napi érdekű mozzanatokat vetít előre, II. Árpád király uralma idejére. Végül is A JÖVŐ SZÁZAD REGÉNYÉben nem a történetfilozófussal (vagy divatosabb szóval: futurológussal) lehetünk elégedettek, s nem annyira a jellemeket és átfogó szerkezetet teremtő regényírót csodálhatjuk, benne, mint inkább a technika látnokát, a leírások páratlan művészét. Micsoda fenséges freskók készültek itt köd- és felhőtengerekről, milyen himnuszok harsogják a repülés gyönyörűségét a leszálló pilóta megdicsőülését! Káprázatunkban hajlandók is lennénk megfeledkezni az első írói szárnypróbákról, amelyek ide vezettek. Pedig a kísérletek sorában őszinte elismerést érdemel a KÉT LÉGHAJÓS c. novellaízű karcolat.

Két francia léghajós története ez, Párizst elhagyva, a ciklonok szeszélye folytán élet- veszélyes kalandokat átvészelve Észak-Amerika felé sodródnak sarki jégvidékek fölött. Egyikük megőrül, és halálát leli, a másik megmenekül. Francia hősei ellenére is inkább E. A. Poe fantasztikus prózájára emlékeztet mindez, mint Verne stílusára. (Poe ekkor még korántsem olyan körülrajongott szerző nálunk, mint a Nyugat idején, ám egy híres novellája már napvilágot látott magyar fordításban a KOSZORÚ, Arany János folyóirata hasábjain. (Jókai később, 1883-ban egy metaforikus fordulattal mint közismert fogalomra hivatkozik rá.) A KÉT LÉGHAJÓSból hiányzik Verne humora, derűs nyugalmú ismeretterjesztése. Szereplői végletes lelkiállapotokon mennek át a természet nagy erőihez s földerítetlen titkaihoz közel kerülve. „A szokatlan, a nagyszerű, a borzalmas, a szédítő” mind vár rájuk, a jégsivatag és az óceán halálfélelmet, a napsütötte felhők okozta „magnetikus láz” „ideggyötrő felmagasztaltságot” okoz. Mindez előtanulmány a földkerekséget berepülő Tatrangi Dávid élményeinek leírásához. A villanyrepülőgép felé mutat az a motívum is, hogy az északsarki „delej” óriási mozgási impulzust ad a léggömbnek. E mágnesség ábrázolása azonban megtörtént már a korábban megjelent FEKETE GYÉMÁNTOKban, amint Berend Iván is előadást tartott a két léghajóstól megpillantott „smaragdzöld” poláris szabad tengerről.

Éjsarki szabad (=jégmentes) tenger — a mai olvasó ezt bizonyára különlegesen csapongó ötletnek tekinti. Holott nem az. A múlt század derekán még elfogadható föltételezésnek látszott, amelynek igazolását Kané, Franklin, majd a németek 1869-es föl- fedezőútja tűzte ki célul, Verne Hatteras kapitányáról nem is beszélve. Általában, ha nagyító alá tesszük Jókai effajta írásait, számos olyan mozzanatra bukkanhatunk, amely egykor a tudományos hipotézisek vagy tudósoktól is vallott hiedelmek közé tartozott, írónk pl. hitt a lélekvándorlásban, melynek során az egyén a Mars vagy a Sirius tökéle67