Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 2. szám - VALÓ VILÁG - Berkovits György: Törvényen kívül

Nem hitték el. Ha felelős ember vagyok, gondos családfő, akkor nem viszem oda a családomat, ahová nem lehet.

— Vagy háromszáz házat a község vezetőinek szemeláttárafelépítettek lassanként, úgy tűnik hallgatólagos beleegyezéssel.

— Egyetlen építész van a községi aparátusban, Lakihegy jó messze fekszik a központtól, kiesik, egyik hétről a másikra felépülnek a házak, észre sem vesszük, csak utólag. Éjjel-nappal ott kellene ellenőrizni, figyelni . . .

— Az igénylők számához képest elég telket parcellázott a község?

— Kétszáz telket parcelláztunk fel öt év alatt a hatvanas évek végén, sok magánkézben levő telek is elkelt, aztán még kétszáznegyvenöt új telket adtunk el, hetvenben nagyon kedvező áron, hetven-kilencven forintért ölenként. Ha ennyi telek sem elég, nem tudunk mit csinálni. Különben sem telepedhet le mindenki Szigetszentmiklóson, aki megunja a vidéket, a tsz-t, a mezőgazdaságot, gondol egyet és feljön. A telkek elfogytak, csak néhány foghíj maradt. Több embert már nem fogadhatunk be, nem bírjuk ellátással, közművekkel, szolgáltatással és természetesen lakással. Nem érdekünk, hogy Szigetszentmiklós tovább növekedjen.

Mintha a munkaerő felvándorlása nem valamilyen érdeknek — törvényszerűségnek — lenne a következménye. Lehet, sőt, biztos, hogy a helyi államigazgatásnak nem érdeke, de a budapesti és környékbeli vállalatoknak annál inkább, hogy vidékről utánpótlást kapjanak. Érdekellentét feszül talán a helyi hatóságok és az ipari üzemek között? Nem lehetetlen, hiszen a gyárak a számukra szükséges munkások letelepedését többnyire áthárítják az adminisztratív és igazgatási-végrehajtó szervekre. Aztán, ha erre képtelenek a tanácsok, magára, a „munkaerőre” bízzák, boldoguljon, ahogy tud. S aki csak annyira boldogult, hogy illegális telepre — utcába, lakásba — szorult? Mi lesz a sorsa?

— Mi lesz Lakihegy jövője?

1962-ben bevezették a villanyt abba a néhány házba, amennyi akkor állt. A később felépült rengeteg lakásban azonban petróleummal világítottak, mert aki engedély nélkül építkezik, nem kaphat áramot. 1973-ban aztán „csoda” történt — a megyei vezetőinek és egy befolyásos képviselőnek közbenjárására—, bevezették mindenhova az áramot. 1500 forint hozzájárulást kért a tanács minden családtól.

Feltűnő és érdekes, hogy vizet hamarabb kapott a telep, mint áramot. Egy évvel korábban. Talán azért, mert a közelben vízmű van és egy hatalmas gerincvezeték, amely Csepelre viszi a vizet? Bizonyára mindez számított, mindenesetre a közbenjáró vezetők hamarabb elintézhették a víz bevezetését, mint a villanyét. Minden család 1200 forinttal járult a költségekhez és rengeteg társadalmi munkával,árkokat ástak, betemették. Persze ezen felül még szerelőket kellett fogadni és fizetni, hogy a házakba bekössék a vizet. (A 38/B végállomását és a busz forduló útját is társadalmi összefogással építették meg a lakihegyiek.)

Gondolom, a befolyásos vezetők intézkedéseit szociálpolitikai szempontok vezették, hogy segítsenek a csak Lakihegyen letelepedni tudó munkásoknak.

Az olcsó telep értéke — a villannyal és a vízzel — hirtelen meg is emelkedett. A telkek ára itt is felszökött.

— Küzdöttünk, hogy vizünk, villanyunk, jó közlekedésünk legyen, s kik fölözik le a hasznot? A földtulajdonosok, mert drágábban árulhatják a házhelyeket — magyarázza Bandi Mihály.

A közművesítésben előrehaladt Lakihegy továbbra is törvénytelen település. Marad is annak?

— A házakra csak ideiglenes fennmaradási engedélyt adhatunk ki — mondja a tanács52