Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 2. szám - Hideg Antal: Versek (Jézuskák szűz hóban, Zrínyi 1970-ben, Debreceni elégia, Díszítve önmagával, Alvadhatatlan vérem, Álomkutya, Tavaszi piros kóc)
napszámosként költőként együtt gyanús támasz a fölépítmény maszkosán menekülök belőle belé mint alvadhatatlan vérem sürgők ártatlan-pirosan vagy hiányban kallódok falfehéren halálomban leszek készen ÁLOMKUTYA jogom a lehetőség véletlen ajándék lesz ha lesz hát várok s bámulok míg farkát nem csóválja az idill és már csak puhaszőrű fehér kutyákat szeretnék simogatni kezem fejükön ugye mint Veres Péter nyakkendő nélkül fehér ingben jöhetnek a fotográfusok TAVASZI PIROS KÓC fagyokban meglilult a hólével a kertek alá lefolyt hányódó hazátlan egyszeri kóc kivertelek én is árván maradt álom verssé válható lüktetés kiröhögtelek dobtalak a múzeumok szemetébe meg tüskéim hegyére jelző-sallangnak s most ámulatomban megéledt rüpöl bukfencet vet kölyökkutya hozza húzza halál-füvön játék ez egyetlen igazi játék tavaszi piros kóc megcsókolt ereim lobogjatok
