Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 2. szám - Kalász Márton: Versek (Temető, Egyperces szükségállapot)

KALÁSZ MÁRTON

TEMETŐ

Kinéznek maguknak egy temetőt. Rejtjeles kapcsolat halottaival, sárgarigóival, egyéb lakókkal —

attól fogva második énjük, vagy már harmadik: szélfúvás, mennek az utcán, egyszerre csak jelentkezik

a különös szélben a dallam —

miféle élet lesz, örökké elszakadáson törni a fejük, jelekre figyelni, a harmadik

titokzatos startjára várni —

s végül el sem jutni soha semmilyen temetőbe.

EGYPERCES

SZÜKSÉGÁLLAPOT

Kiríni minden el-nem-játszott történetből örökké nem lehet — föl kell fogni, s fölosztani magunkban újból a világ- s a testrészeket.