Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 2. szám - Czakó Gábor: Megkeresi magának a munkát (Elbeszélés)
CZAKÓ GÁBOR MEGKERESI MAGÁNAK A MUNKÁT — Legkivált a reggeli a fontos. Ha ilyenkor nem eszi magát tele az ember, lőttek az egész napjának. A kezét se bírja emelni, nemhogy a téglát! Mindezt egy széles csík izzadó szalonna és az utána küldendő kenyér között mondta Miska. Tőlem ugyancsak kijárna neki a Miska bácsi, vagy legalábbis a bá’ — de ő Miska maradt vénségére mindenkinek. Igaz, ami igaz; jól tartotta magát, ránéztében csak amolyan jó ötvenesnek tetszett. — Hát. . . csakugyan — ismertem be az igazságot és megindultam a már térdig érő fal felé egy öl téglával. — A cigaretta se esik jól üres gyomorra, csak büdösíti az ember száját. — Megrázo- gatta a kulacsát a füle mellett. Személyesen töltette tele a Kanizsa-kocsmában, de azóta csaknem egy óra telt el; nem kis idő! Egyelőre nem ivott, csak falt tovább. — Aztán bírod-e a munkát öcskös? — Bírom — mondtam, mert akkor még csak a második forduló téglát cipeltem. — Az a legfontosabb. Aki nem szeret dolgozni, az akassza föl magát, vagy menjen el úrnak. Nem igaz? — De. — Belefújtam az ingembe. Húzta az inaimat a tégla erősen, meg a Nap is igyekezett már. Egy jó percig elszöszömötöltem a rakodással. — Nem szokta a cigány keze az ásást? Sebaj, öcskös! Mire annyi idős leszel, mint én, te is belejössz. Tudod, mennyit dolgozott ez a kéz? — Végre meghúzta a szőrehagyta csikóbőröst, és a kezefeje szőrében megtörülte a száját. — Annyit biztos nem, mint a kutyája! Gulyás volt az öreg valaha;a marhák árnyékában aludtavégig azaddigi életét. Amikor a téesz bejött, akkor szűnt meg a hivatala, de még mindig a volt bikaistállóban lakott. —- A kutyának is meg kell keresnie a kenyerét. — Alapos szemrevételezés után kiválasztott egy Munkást a dóznijából, gondosan megütögette mindkét végét a hüvelykje körmével, hogy jó szorosan álljon benne a dohány. — Megkeverhetnénk a maltert — ajánlottam óvatosan. — Annak is eljön az ideje. Sose hagyd fiam, hogy a nyakadba szakadjon a munka. — Benyálazott egy fináncláb szúrta likat a cigarettáján. — A dolognak nincs esze, de az embernek adott az Isten. ,,A rosseb se fog te helyetted melózni!” — mondtam magamban és leültem. — Na, jó kis segítséget adtak nekem! Eltörött tán a lábad? — Maga se dolgozik, Miska! — Én? Láttál te már engem ülni dologidőben? Csakugyan, a reggelijét is állva ette meg, éppencsak nekitámaszkodott a kútkávának. Föltápászkodtam.és lapátolni kezdtem a homokot a malterosládába. Miska beballagott a szín alá, és az egyik sarokból — a nagy gonddal odatámogatott lécek-deszkák mellől — kihozott egy vödröt, meg egy meszelőt. A terv szerint ennek a színnek egy részét kellett beépítenünk. Egy szobának meg egy fürdőszobának kellett ide kerülnie. Egyszer már majdnem elkészült a falazás, de a doktoréknak eszükbe juttatta Miska, hogy nem lesz jó, ha a fürdő a főfal mellé kerül, mert ott egy esetleges csőrepedés igen nagy bajt csinálhat... Le is bontották, csak az udvar felé eső falból hagytak egy darabot, háthajó lesz valamire. Visszajövet erősen morgott rám. — Meg vagyok én áldva veled! 34
