Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 2. szám - Mocsár Gábor: Riasztólövés (Elbeszélés)

den ki tartsa nyitva a szemét, figyelje a gyanús idegeneket a határban, énnekem is kiadták a raktárból ma éjjelre a kétcsövű puskát, mert... — kis hatásszünet után kimondta a nagy titkot — szökés történt.

— Miféle . . . miféle .. . szökés? — Kecske hangja nyekergősen mekegett, Patás ha talmasat szusszantott, nem mert hangosan káromkodni, de legszívesebben Kecskébe nyomná a kést, ebbe a fecsegő állatba, aki miatt legalább másfél órát vesztegettek, és most tessék ... Az öreg megmagyarázta: — Két fegyenc a csereföldi rabgazdaságból. Hogy, hogy nem, sikerült meglépniök. Aztán amarra fent, a Széksóstónál feltörtek egy olyan nyaralófélét, felöltöztek civil gúnyába. Ez most már meg van állapítva.

— Rabgazdaság? — kérdezte Sáfrány. — Mi az ördög az a rabgazdaság?

Ez is állat, ez a pesti, gondolta iszonyú idegességében Patás, húzza itt az időt, pedig most már dönteni kell.

— Nem hallottál róla, Sáfrány elvtárs? Hát igen, nem írnak róla az újságok, hogy ott milyen szakszerű munka folyik. Termelőmunka. Elítéltek dolgoznak, művelik a földet, kertészkednek, szabad levegő, mozgás, ugye... — „Ott döglenél meg, abban a rabgazdaságban”, s Patás a főbikásban is szívesen megforgatta volna a kést, amit kabátja alatt görcsösen szorongatott. Kecske alig tudta kinyögni: — Na és?

— Úgy van mondva, hogy bizonyosan a határ felé vették az irányt, vagyis mifelénk.

— No, még egy kupicával, Misi bácsi. — A főbikás odanyújtotta a poharat. — Hogy jobban lásson ebben a nagy sötétségben. A puska . . . meg van töltve? Mert az fontos.

— Ez mindig csak fecseg. Még most is.

— No — nevetett az öreg —, ennek már érdemes megtörölni a bajuszt. — Megitta a bort, koppant az üres pohár az asztalon. — De most már végeztünk is a borivással, ki van adva parancsba, szigorúan tilos. A puska? Az meg van töltve. Na én akkor megyek

is. Épp csak benéztem, mert láttam, hogy világos van idebent. . . Aztán az is tudvalevő, hogy itt ugyebár, estefelé . . . csakis jobb népek, vagyishogy jobb elvtársak szoktak tartózkodni . . . Akiknek kulcsuk van hozzá. Na szóval, ég a villany, gondoltam, be nézek, figyelmeztetem az itt tartózkodó elvtársakat, miszerint ugyebár bizonyos veszélyek a két szökött miatt, ugyebár . . . éjjel . .. sötétben . . . előállhatnak. —A főbikás felrikkantott. — Hű, hogy maga milyen rendes ember Misi bácsi! Mindig is tudtam, de most... No ennek örömére — s újra teleöntötte az öreg poharát — még egy kupééival .. . No — nyújtogatta a poharat —, no! Nem néz oda senki.

Az öreg körbenézett a társaságon. Mindenki őt figyelte. A két szökevény komoran a másik kettő spicces vigyorgással.

— Hát, ha nem nézik — s gyorsan megitta a bort. Bokáit újra összekapta, hunyorogva tisztelgett, kezét az ócska kalap széléhez emelve. — További jó mulatást. Utat hazafelé. — Megfordult, elment.

— Jópofa kisöreg, mi? — A főbikás elégedett volt az öreg megjelenésével, mintha ez is az ő házigazdái érdeme volna. — Azt .. .hehehe . . . sose felejti el, hogy a második pohárnak meg kell törülni a bajuszt. Egy kicsit ütődött, folyton haptákol, de éjjeliőrnek jó. — Felemelte a kancsót, alig lötyögött valami a fenekén. — Hát ebben már nagyon kevés nóta van, hanetn a legközelebbiben ... — Felállt, hogy indul az üres kanosokat megtölteni. Kecske azonban váratlanul felpattant, a bikás elé állt.

— Ide hallgasson ... ide hallgasson!...— hangja riadt volt és fejhangon mekegett.

— Az imént arról volt szó . . .

— Miről, kedves ... nyomozó elvtárs? — A főbikás sokáig ült egy helyen, inai elmerevedtek, ital is volt benne jócskán, megingott, s hogy egyensúlyát visszanyerje, Kecske vállát átölelte. — Mi ... mi az, amiről szó volt? — Kecske kibújt az ölelésből. Patás is felállt az asztal mellől, előbbre lépett, hátha közbe kell lépnie. — Arról volt szó, hogy ebben a bikás ügyletben . . . mindenki jól jár. Aki csak belelép, mindenki

21