Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 12. szám - SZEMLE - Horpácsi Sándor: Major Máté kisvárosa

ga is történelmet élt, él át, de arra is, hogy a saját élete is értékes, izgalmas élet. Mert hiszen az „átlagemberrel”, a milliókkal valóban csak megtörténik a történelem, s csak utólag, visszatekintve, mások leírásából, ábrázolásábóldöbben rá arra, hogy mi is történt vele, milyen szerepe volt az eseményekben. Hirtelen példaként Nemeskürty—Örkény színpadi vízióját említenénk (Requiem egy hadseregért) a második világháborúról. Hisszük és tanúsítjuk, hogy Major Máté memoárkötete is szolgálhat ilyen tanulsággal, felismeréssel. S szolgálja ezt éppen azzal, hogy nincs különösebben ilyen szándéka. Nincs, mert az előszó szerint Major Máté nem tett mást, mint engedett a szorongató, sürgető vágynak, hogy megörökítse gyermekkora emlékeit. (S kiben nem él ilyen vágy pl. amikor szülővárosa-faluja robbanásszerű átalakulását látja? E változás — jóllehet zömében pozitív vonásokat hordoz — mégis mennyi kedves, meghitt épületet, arcot sodor el visszahozhatatlanul! Nem ez a megőrzési, megörö- kítési vágy gyűjti-e össze a dűlőneveket, rég nem használt eszközöket is? Éppen a változás irama támasztja fel a nosztalgiát a múlttal, a már ismerttel, meghittel szemben.)

Major Máté gyermekkora — mondhatnék — sablonos gyermekkor, ha lehet ilyen jelzőt mondani egy ember eszmél kedésére. A hajdani magyar kisvárosi „középosztály” életéről azonban kevés könyv szól ilyen elemien áradó mesélőkedvvel, semmit se takargató őszinteséggel és hitellel. Ez Major Máté könyvének legnagyobb erénye, s ez adja meg dokumentumértékét: az irodalmit is, a történelmit is. Két veszély fenyegeti ugyanis az emlékezésírót: túlbecsüli és megszépíti a saját szerepét; pontatlanul ír le eseményeket, dolgokat. Major Máté úgy írja le gyermekkorát, hogy mint felnőtt, visszaemlékező egy percig sem takargatja, szépíti ennek a bizonyos „középosztálynak” a korlátáit, determinált jellegét. Nem lesz rokonszenvesebb, mint ahogy azt történelmi tanulmányaink alapján megismertük, a felelősséget nem kisebbíti, de miután alaposan, belülről láttatva is megismerjük, emberközelből jobban látjuk az értékeit is. Vannak oldalak, amelyeket csak írígykedéssel olvashatunk. Ilyenek pl. a kisváros iskolájáról, értelmiségéről, művelődéséről írottak. Nem, Major Máté nem szépíti meg, nem festi rózsásnak azokat! irigylésünk tárgya maga a lehetőség, amellyel ezek a középosztálybeli gyerekek rendelkeztek. Az osztálytársai között tulajdonképpen nincs is munkás- vagy parasztgyerek. Még kispolgár (kereskedő, iparos) és értelmiségi (hivatalnok) is csak kevés. Igaz ugyan, hogy a cisztercita, tanárok nem tanítottak forradalmi szellemben, (de sokkal liberálisabbak, humánusabbak voltak, mint pl. a jezsuiták), ám olyan alapot adtak, amelyet Veres Péteréknek, Kassákéknak igen kemény és szívós harc és munka közben kellett megszerezniük, s amely alapról Major Máté(ék) könnyedén startolhattak a Nyugat, Kassák — tehát a modern művészet—és a radikális majd a szocialista, marxista gondolkodásmód felé is. Major Máté önéletírása értette meg az egy emberöltővel fiatalabb olvasóval, hogyan volt lehetséges, hogy a társadalmi progresszió nem egy kiváló képviselője éppen innen, ebből a rétegből jött. Olyan emberi értékek is akkumulálódtak ugyanis ebben a rétegben (pl. Böröcz tanár úr, „bácsi”), amelyek, ha tisztességgel és nyitott, szélesebben is tájékozódni kívánó elmékben csapódtak le, a felismerés még a felnevelő társadalmi réteg érdekeivel is szembefordította őket. Az a Major Máté, aki a Mária Kongregáció tagja volt, vallásos családban nő fel, ateista lesz,az a fiatalember, aki üdvözlő beszéddel köszönti a peckesen bevonuló vitéz nagybányai Horthy Miklóst, majd tevékenyen vesz részt a Szocialista Képzőművészek csoportjának munkájában. Gyerekként éli át az első világháborút, az őszirózsás forradalmat, a Tanácsköztársaság hónapjait, a szerb megszállást, a fehérek bevonulását. Saját családja (Laci bátyja) is hoz áldozatot az esztelen háborúban, s ez a veszteség kétkedővé teszi aFerenc József-i,.igazságokkal, hazafiassággal "szemben. A fehér terror és a fasizmus másik őrültségével : az antiszemitizmussal meg éppen a szerelem, későbbi feleségének megismerése fordítja szembe. A gyerekkori játékok, a kamaszkori szerepjátszások és szerepkeresések fokozatosan, ellentmondásokkal, kitérőkkel érlelik érdeklődő,gondolkodó fiatalemberré. Környezete:családja, a kisvárosi értelmiség olyan háttér, bázis, amelytől másfelé is visz, vihetett volna út. Megírja ezt Major Máté is. Örkény Istvántól kérdezte Vitray az „Ötszemközt”-ben, hogy mi a véleménye a nagypolgár családjáról. Azíró—noha már messze eltávolodott tőlük gondolkodásban, világnézetben, életmódban is — nem tagadta meg szeretteit. Bátorság is lenne az ötvenes évek rosszízű és hazug „önkritikáját”, öngyalázatát kérni ma már. Major Máté is nagy tisztelettel és szeretettel ír a szüleiről, családjáról (különösen a fronton elesett bátyjáról). Ez így is a természetes, hiteles és szép. A töredékcsaládok, zátonyra futott életek sokasodása idején hitet tesz a család, egy meghittebb, harmonikusabb életvitel, kisvilág mellett, anélkül azonban, hogy gyerekkorát idillnek hazudná. Márpedig ez: az idillkeresés és „csak a szépre emlékezem” a memoárírók másik nagy veszedelme. Major Máté sikerrel kerülte el ezt a csapdát. S ebben segítette az egész köteten végigvonuló, búvópatakként elő-előcsillámló szelíd humor és önirónia, ami csak az okos és kiegyensúlyozott emberek sajátja. Ritka és értékes adomány!

E sorok írója nem ismeri Baja történetét, jelenét (sose járt ott), de hiszi, hogy Major Máté kötete nélkül az ott élők is kevesebbet tudnának Bajáról. Itt főleg az első: A kisváros: Baja c. részre gondolunk, amelyet az építész szemével, látásmódjával mutat, jár be olvasóival. Azt mindenki tudja, hogy az építészet is művészet. Mégis milyen paradox (s erre éppen Major Máté is figyelmeztet egyik írásában!), hogy építészeti kritikánk nincs. Nem vagy alig olvashatunk elemzést, bírálatot pl. egy-egy városképről. Nagy árat fizethetünk ezért: csúf, csak a praktikus, a mai anyagi lehetőségeinket figyelembe vevő (azokat se mindig jól, helyesen), sablonos, fantáziátlanul egymás mellé rakott házakkal, városnegyedekkel . .. Major Máté oldalai Baja házairól, háztípusairól, magáról a múltbeli és a mai városképről ebben

92