Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Magnetofon a tanyai iskolában (Szociográfikus jegyzetek a Bács-Kiskun megyei kísérletről)

osztálynak készült nyelvtanórát. A feladat szerint egy kétszer elhangzott, három szakaszos, meglehetősen gyors ütemű dalocskából kellett kiírni a mellékneveket. A pedagógus még csak elő sem készítette a rendkívüli koncentrálást kívánó feladatot — amin így némely érettségiző diákok is elvéreztek volna. Más órákból is idézhetnék mozzanatokat, ahol a pedagógus túllőtt a célon.

Mindenkori erénye a magnós tanítónőnek (aki viszont a fejhallgatós gyermek számára absztrakció), hogy ötletesen, változatosan állítja össze a feladatokat; de gyakran hibája, hogy nem ismétli meg, amit kíván. Közvetlen óráján a gyermekkel való vizuális kapcsolat ettől a primitív hibától is megóvja. A mikrofon nem. A mikrofon nem tükre a léleknek, nem támpontja az óravezetésnek... A feladat egyszeri elhangzása után a magnós tanítónő közli, hogy „két perced van rá”, azután csend következik. Illetve: halk zúgás (a BRG magnetofon hibájából), ami rosszabb a csendnél. A közvetlen órának ebben a szakaszában a nevelő járkál a padok közt: félszavakkal helyesel, kifogásol ritmust diktál, kapcsolatot tart, nem bizza a gyermeket időérzékére (mert honnan lenne a 6—10 éves gyermeknek időérzéke?), tehát összehasonlíthatatlanul magasabb színvonalon dolgozik, mintha a mikrofon előtt végezné ugyanazt a munkát. A számonkérés perceiben is névhez szólóan mond véleményt; dicsér, dorgál, buzdít, mindenkit érdeme szerint. És — az eredmények, hibák ismeretében ok-okozati összefüggésekre mutat rá. A magnós tanítónő csak elképzeli az osztályt, s ez a szituáció nevelőként lefokozza. Nem pöröl, nem haragszik, nem tesz szemrehányást. Mindig reméli, hogy jól töltötték ki a lapokat. „Aki így csinálta, az figyelt.”

A közvetlen és magnós órák számos mozzanatát állíthatnók még párba, ahol a konkrét pedagógia fölénye domborodnék ki az absztrak t-tal szemben. De nem kívánjuk sugalni, hogy az előbbi „jó”, az utóbbi meg „rossz”, mert azzal nagyon a jelenbe ragadnánk, s minősítésünk a jövőre nézve igazságtalan volna. Az auditív pedagógia nem jó, nem rossz, hanem más; illetve lesz más, ha felismeri a lehetőségeket és a korlátokat mind a tanítógépben, mind a tananyagban, mind a tanulóban; ha lesz módszertana a felismerésekből önálló karakterű pedagógiát formálni.

Amiért fentebb mégis idéztünk néhány evidenciát a konkrét (hagyományos) pedagógia hatalmas fölényére, azt több okból tettük. Először természetes idegenkedésből, (ami új, az nem mindig jó); azután azért, hogy bizalmatlanságunkat és bizonytalanságunkat alátámasszuk a kísérletben részt vevők egyező tapasztalatával, vagy ellenpontozzuk derűlátásával (jó is lehet az, ami új); végül pedig azért, hogy se a tanítóknak, se a tanítványoknak ne higgyünk fenntartás nélkül, mert nekik a magnós tanítónő — minden hibájával együtt — segítőjük, szövetségesük: érthető, hogy némi elfogultsággal beszélnek róla. Két véleményt idézünk itt. 1. „Mi akármilyen igyekezettel és lelkiismerettel készítjük elő az önálló foglalkozásokat, az soha nincs olyan értékű, mint a programozott (helyesen: magnós) önálló óra.” 2. „Ez az iskola (Rekettye II.) Halasnak egyik legszegényebb, legszétszórtabb tanyavilága. Ezeknek a gyermekeknek csak az jut, amit az iskolában kapnak. Még a szülők is olyan büszkék erre a magnetofonra, hogy mondogatják a városi rokonoknak: ilyen még a ti gyermekeiteknek sem jut. Vétek volna elvenni tőlük.”

A nevelők véleménye leginkább a magnós órák színvonalát illetően egyezik meg: abban, hogy magas. „A gyengébb tanulóknak kevés az idő.” „A II. osztályban három gyenge tanulóm van, akik csak többszöri hallás után képesek a kérdéseket felfogni és megérteni.”,,A színvonal kicsit magas”, „jóval a tudásszint fölött van”, „megfelel,csak- hogy az én tanulóim aránylag gyengék”, „az igazat szólva a négyes-ötös tanulóknak megfelel, de azon alul igen sokszor bajlódnak, nem tudják (az órát) értelemszerűen követni. Ezek a döcögős tanulók.” „Az órák színvonala a tanyai gyermekek tudásszintjénél magasabb. Nem az egyes feladatokra, hanem az egész óra irányító szőve63