Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 11. szám - Schalk Gyula: Üzérkedés a képzelettel (Jártak-e a Földön Dänikén csillagistenei?)

harmadik fejezetében maga kitalálta régészeti leleteket sorol fel annak bizonyítására,, hogy már az i. e. 40 000 (!) és 6000 között éltek primitív népek a Közel-Keleten. Különböző sumér szövegleletekkel összefüggésben azt állítja, hogy egy rendkívül kulturált nép, a sumér, a primitív népek egész sorával élt együtt ezen a területen. Hogy a sumérek kulturáltak voltak, abban nem téved, az azonban már dánikeni kitalálás, hogy a sumérok egyszerre csak feltűntek mintegy 40 000 évvel ezelőtt, és hogy az együgyű mezopotámiaiak e kis csoportját a távoli térségekből ideérkezett űrhajósok művelték ki. De mire? A Mezopotámiában talált sumer táblák nyelvezete — ezt az asszirológusok egyöntetűen tanúsíthatják — lakonikus. Mint L. LIPIN és A. BELOV valamint M. V. NYIKOLSZKIJ — mindegyiküket gyakorta nevezik az orosz assziro- lógia atyjának — írják: ,,A sumér táblák nyelve kereskedői nyelv. Nincs benne semmi költői szépség. Nem olvashatunk e táblácskákon sem terjengős leírásokat, sem izgalmas drámai epizódokat. Legtöbbnyire névsorok, üzleti okmányok, különféle tárgyak — élelmiszer, takarmány, jószágok, földparcellák — száraz felsorolásai.” A kutatók ma már tudják, hogy milyen eleven, sajátos nép élt az ókori Sumerben. Munkaszerető szántóvetők, állattenyésztők, mesteremberek, tisztviselők, harcosok, írnokok. Isteneiknek, különösen Bau istennőnek állatáldozatokat mutattak be, tiszteletére templomot építettek. Mindez az i. e. XXIV. században történt, amikor egész Mezopotámia egyetlen központosított állammá szerveződött, az akkád birodalommá I. Sargon akkád király fennhatósága alatt.

A birodalmat a kelet felől támadó barbár hegyi nép, a gutik zúzták szét, de Lagas városa kiesett a támadók irányvonalából, és ekkor élte virágkorát. Amikor több mint száz év múlva, Ur város vezetésével végleg kiűzték a barbárokat Mezopotámiából, ismét felvirágzott a sumér kultúra és a sumer állam, hogy az i. e. XX. század végén végképp eltűnjék a történelem színpadáról.

Nyoma sincs annak, hogy a sumér kultúrát bárhonnan is segítsék, magasabb fokú technikai civilizáció emelte volna fel.

Däniken jellegzetes munkamódszere a kritikátlan szövegátvétel, ennek saját igényei szerinti alkalmazása és értelmezése itt is érvényesül. A Gilgames-eposz számos kalandját, Enkidu elragadtatását, az Etana-legendát, idegen lények ittjártát bizonyító forrásoknak tekinti. Pedig ezek a legendák évszázadok vagy talán évezredek folyamán szájról szájra járt művek, amelyek a hagyományozódás útján sokszor meg is változtak. Újabb és újabb epizódokkal bővültek, és az a 12 tábla, amelyen ránk visszamaradt, pl. a Gilgames-eposz, csak az egyik változata ennek az ókori keleti mondának. Valamiféle rokonságban állnak ezek a művek a mi Bibliánkkal ilyen vonatkozásban. Történelmi hitelességük azonban vajmi homályos, semmiképpen sem alkalmasak arra, hogy Däniken önmaga értelmezte elméleteinek alapjául szolgáljanak, és belőlük ilyen értelmezéseket vezessünk le. Ma mindenki előtt nyilvánvalóak e szövegek olvasási nehézségei is. Elegendő, ha összehasonlítjuk a különböző fordítók fordításait^ és máris a bibliai szövegek értelmezési nehézségeihez hasonló helyzetben vagyunk. Däniken azonban nemcsak azt tételezi fel, hogy egyedül az ő olvasása a helyes, de azt is, hogy egyedül az ő értelmezése a lehetséges értelmezés.

Tudjuk, hogy a sumérok gazdag csillagászati ismeretekkel rendelkeztek. Ezek azonban nem lépték túl még Babilonban sem a pozíciós csillagászat határait.

Az ősi kultúrák dänikeni forgatókönyve tehát nagyjából a következő:

— az ősi kultúrák népei — már amennyire ezt a rövidlátó régészek állítják — primitívek és fejletlenek,

— valójában azonban sokkal fejlettebbek és sokoldalúak voltak,

— de nem a maguk erejéből váltak fejlettekké, mert technológiájukat idegen lényektől kapták.

91