Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 11. szám - Kiss Árpád: A végletek országa (Indiai útinapló)
italért eltávozott. Bárhol jártunk is, a férj mindig elöl ment, s felesége előtt lépett be a helyiségbe, lakásba, vonatra, autóbuszra. Ha előre engedtem az asszonyt, láttam a nő zavarát, s a férj bosszúságát. Végül is magyarázkodnom kellett, hogy Magyarországon ez így szokás. Ebédkor míg a háziasszony az ajtóban állva irányította a felszolgálókat, addig a férj férfivendégeivel étkezett. Étkezés után, megköszönvén az ebédet, hiába nyújtottam kezet a háziasszonynak, ő összetette két tenyerét, mosolygott, mélyen meghajolt, és csak annyit mondott: Namaszte. HIT ÉS HALÁL Indiában sok az isten, és sok a fanatikus hívő. A városokban szentélye van a hindu, mohamedán, szikh és több kisebb vallásnak. Benaresben, a hinduk szent városában kétezren felül van a számuk. Delhiben lenyűgöző a Birla templom, amely tulajdonképpen templomok és imaházak tömege. Vörös és fehér márvány főépülete túlzottan díszes. Az utakat és folyosókat szent elefánt- és majomszobrok díszítik. Csak cipő nélkül szabad bemenni. A belépő virágkoszorút kap. Az istenek és istennők szobrai a templom mélyén díszes aranyos ruhában, felékszerezve és koronázva láthatók. Sok a „szent ember”, aki istenfélő életet él és koldul. Az öregebbek nagy tisztelettel beszélnek ezekről, míg a fiatalok dologtalanoknak tartják őket. Gyakran látható, hogy szakállas öregemberek vallásos könyveket olvasnak fel az előttük ülőknek. A közösségi élet nagyrészt a vallásos ünnepeken folyik. Ünnepnapokon a templomokat színes égőkkel világítják ki. A faragásokkal és intarziákkal túldíszített márványtemplomok európai ember számára meglepőek. Nyoma sincs itt az egyszerűségnek. Az öregebb templomok külső falain gyakran erotikus szobrok láthatók. A középkori szobrászművészek alkotásait a Delhitől 600 km-re levő Khajurahoi (Khadzsurahoi) templomok őrzik. A vallásos ünnepek tisztulási szertartásait a Gangeszben, a Jamunában és más szent tavakban végzik. Több ezres tömegben fürdenek, hogy megszabaduljanak bűneiktől. Itt az egészségesek mellett tömegével vannak a betegek, nyomorékok, trachomások, leprások és egyéb betegségben szenvedő csont-bőr emberek. A tömeges közös fürdők azoknak a ragályos betegségeknek a gyors terjedését segítik elő, amelyek az egyszerű nép között olyan gyakoriak. Indiában nem láttam temetőt. A halottat fehér vagy rózsaszín lepelbe csavarják (attól függően, hogy férfi vagy nő), virágszirommal teleszórt saroglyára helyezik, majd fagerendákból készített máglyán elégetik. A párszik szemében a víz és a föld olyan szent, mint a tűz. Halottaikat nem szabad elégetni, vízbe dobni és földbe temetni. A női és férfitetemet a fehérre meszelt hallgatás tornyába helyezik, s a többi már a keselyűk dolga. Ezért tűrik meg hát Delhi bizonyos negyedeiben a keselyűket. Valójában, rájuk Indiában még nagy szükség van. Az elhullott szent teheneket, bivalyokat és egyéb hatalmas testű állatokat 1—2 óra alatt eltüntetik. Csak fehérre tisztított csontjukat hagyják meg. A szállodában — méregdrágán — mindenféle szeszes italt lehetett kapni. Minden hónap első keddjén, péntekjén és minden nemzeti ünnepen „száraz nap” van, amikor még az idegeneknek sem szolgálnak fel szeszes italt. Az italok árai magasak. Két deci ezerjó ízű himalájai borért 30 rúpiát kértek (120,— Ft). Az ilyeneket csak a gazdagok tudják megvásárolni. Az indiaiak vallása tiltja az alkohol fogyasztását. Egyetlen kollegám sem ivott szeszes italt. A falvakban viszont gyakran láttam illuminált állapotban levő parasztembert. A falusi emberek legtöbbje titokban rizspálinkát főz, de részegségével hamar el is árulja magát. 77
