Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 11. szám - Kiss Árpád: A végletek országa (Indiai útinapló)

SZÉLSŐSÉGEK

Európai ember számára az utcai élet is egzotikus. Mivel az indiai ember mindennel kereskedik, s az árusítás egy része az utcán történik, így Delhi (különösen Ó-Delhi) utcái nagyon zsúfoltak. A kereskedők áruikat kirakják az utcán. Az utat is 3—4 sorban elfoglalják az árusok, bazárosok, gyümölcs- és zöldségkereskedők. Árulnak itt emberi fogakat talizmánnak, csontfaragásokat, himalájai csiszolt köveket, díszes ezüst- és rézedényeket, szöveteket, jól kikészített kígyóbőrt, ismeretlen vadak bőrét, selymet, szőnyeget, nyers uborkát, csapatit (a hinduk kenyerét), különféle süteményeket, édességeket, cukornádlét stb. A cukornádlébe poharanként egy kanál borsot és sót, esetleg más fűszert tesznek. A pohár legyektől feketéiIik. A borbély a járdára leteríti gyékényét, ráguggol, s a vele szemben szintén guggoló vagy törökülésben ülő vendégét nyírja, borotválja. Vaskazettája és borbélykészlete elképesztően piszkos, rozsdás. Mivel a: árusok az út nagy részét elfoglalják, afennmaradó sávban talpalatnyi hely sincs. Itt ugyanis emberek és járművek tömege személy- és teherautók, szkuterek, lófogatos tongák, tehenek, kecskék, kutyák, kerékpáros és gyalogos riksák láthatók. Azt csodáltam, hogy a fa- és csontfaragókat, a rézműveseket és a földön guggoló árusokat a tömeg nem taposta agyon.

Az üzletekben az eladók árujuk között guggolva vagy törökösen és mezítláb ülve kézzel-lábbal dolgoznak. A porban ülő cipészek lábujjukkal fogják meg a bőröket, két kézzel meg varrnak. A szikh hentes is lábujjai közé helyezi a hosszú éles pengét, majd a húst nekifeszítve szeleteli azt.

Bárhová mentünk mindenütt volt történeti emlék. A húsvéti ünnepeket a 2500 m magasan fekvő, gyönyörű városkában Simlában töltöttem. Útközben megdöbbentő volt a több ezer kanyarral épített, jobbára hegyoldalba vájt szerpentinút. Egyik oldalon égig érő meredek fal, a másik oldalon feneketlen mélység. Tisztást kerestünk, de csak meredek hegyoldalakat és völgyeket találtunk. A várost az angolok építették, itt volt a nyári palotájuk, s innen a kellemes hűvösből uralták egész Indiát. Távolban a hófödte 5—7 ezer m-es hegyvonulat lenyűgöző látvány. Csandigár a Himalája közelében a világ egyik legmodernebb városa. Le Corbusier tervei alapján készül. Teljes felújításáig harminc-negyven év szükséges. A kereskedők villái a maharadzsákéival vetekednek. Botanikus kertje és benne a rózsakert szép és gazdag gyűjteményt tartalmaz.

Az eltelt 6 hét alatt elsősorban India északnyugati úgynevezett búzatermesztő vidékét tanulmányoztam, ezért nem jártam sok helyen, de meggyőződtem arról, hogy India a végletek országa. Az ősi kultúra és a jelenlegi nagy többség tudatlansága; az egyszerű ősi faekék és a modern atomerőtelepek; a végtelen szegénység és a mérhetetlen gazdagság; a forró nappalok és a hideg éjszakák, benne együtt találhatók. A legmegrázóbb élményt a nyomor és a luxus ellentéte és a nők teljes jogfosztottsága adta. A nőket minden nehéz munkán tömegével látni (építkezés, útépítés), míg a hivatalokban, kutatóintézetben elvétve akad közülük egy-kettő. Indira Gandhi miniszterelnöknő saját példájával igyekszik a nők helyzetén javítani. Nőnek és özvegynek itt nincs tekintélye. Indira Gandhi mindkettő egy személyben, és mégis 550 millió ember ügyét, gondját, baját intézi. Nagy a tekintélye, és a tömeg szereti. íme, ez is ellentét.

*

Mielőtt hazaindultam, megnéztem a nemzetközi könyvkiállítást. Sajnos, a magyar bemutató nagyon szegényes volt. Elutazásom előtti napon megtekintettem a művelődési házban a gyermekrajz-kiállítást. Jóleső érzéssel nyugtáztam a keceli és kecske78