Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 11. szám - Ruffy Péter: Afrika piacain
NŐ PROFILBÓL koznak, könyörögnek, sírnak vagy kacagnak, széles orcáikkal, fejkendőikkel felénk fordulnak ezek a barna emberek; az őslakos szakalava fekete törzs és a bevándorolt indonéziai, polinéziai malájok mai, barna színű utódai. A szobrok. A faszobrok. A szobrok minden mennyiségben, minden változatban. Érett barna szobrok, barnára festett remeklések, széles járomcsontú arcok, anyák a kisdedekkel, Krisztus-fejek és öregasszonyok gyökérformájú vén kezekkel, gyerekek a napba nézve, férfiak, olyan boltozatos koponyákkal, olyan méltósággal, olyan emberi fenséggel, amelyet szobron még alig-alig láttam. Tanzániában alig tudtam beszélgetni az egyszerű emberekkel, mert a hivatalos nyelv a gyarmatosítók nyelve, az angol, és a helyi nyelv, a szuahéli. És sem angolul, sem szuahéli nyelven nem tudva, mindig tolmácsra kényszerültem. De Madagaszkáron a malgas nép többsége beszél, kitűnően beszél franciául és francia nyelvtudásomra támaszkodva sokszor bolyongtam egyedül az utcákon, ismerkedve, beszélgetve, parolázva a piacon malgas férfiakkal és nőkkel. Egy remeklés előtt megállva, megkérdeztem a piaci árust: — Ez kinek a munkája? Névtelen Afrika! Úgy nézett vissza, mintha nem értene. — Ki faragta ezt? — folytattam. — A nevét szeretném tudni. Már megértett. — Olala, Monsieur! Ezt mindenki csinálja. Én csak úgy vettem harmadkézből. S ki ez, mi ez a névtelen mindenkisereg? Ez a művész tömkeleg? Ez a neve- sincs alkotó? Álltam Tananarive piacán, eltűnődve azon, milyen nagy az a nép, amely ilyen fába faragott üzeneteket, fából formált alakokat, fába vésett fájdalmakat és szépségeket vetít ki, lehel bele a világba. Ezek a nevesincs emberek, ezek a szerények, ezek a névtelenek, ezek a rejtekezők, ezek az elbújtatottak, ezek a történelem nélküliek, ezek a valaha elnyomottak, ezek az afrikai éjszakából ébredők egyszer felnőtté érnek, egyszer majd föl magasodnak; a világba betör, a világba bevonul majd ez a hatalmas közösség, s el fogunk ámulni teremtő nagyságukon. Már nem is a művészetükről, nemcsak a fafaragó művészetükről beszélek? Lehet. 3. A Dar esSalaam-i Hotel Kilimanjaro előcsarnokában ültem, riportcímeket for- málgattam csak úgy egymagámban: ,,Tör70
