Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 1. szám - MŰVÉSZET - Sümegi György: Nagy István emlékezete

NAGY ISTVÁN EMLÉKEZETE

.. talán-talán a legtörzsökösebb magyar festő volt, akinek vérében, indulataiban ősi örökségként régi kietlenségek, régvolt bajok és nagy nekifeszülések láza lüktetett.”

(Dési Huber István)

Születésének 100-ik évében Nagy István immár végérvényesen jelen van Baján és lassan képzőművészetünk történetében is elfoglalja rég megérdemelt helyét. Hamvai a bajai köztemető egyik sírboltjában nyugszanak. Őmaga azonban megmásít- hatatlanul közénk költözött. Küzdelmes életének utolsó éveit élte Baján a soha meg nem nyugvó festőművész. A város méltó szobrot állított a festőnek (Varga Imre szobrászművész alkotása): Nagy István megszenvedett keménységgel néz a szoborról. Semmire nem figyel, csak saját igazságára. Önnön törvényeinek érvényességét akarja méltó jogaihoz juttatni. Dacol a nappal, a világgal, az utókorral és az idővel. Csak önmagához és önmagával mérhető. Megrázóan mély és komor, szófukar... de végre egyre jobban és igazabbul közöttünk, velünk van. Alakja, ahogy művészete is az őszinte egyéniség szembeszökő jegyeit sugározza. Ady gőgje és Juhász Gyula szelídsége küzdött benne.

„Milyen volt Nagy István? Külsője hozzáidomult lelki büszkeségéhez. A törzse fejedelmi tartású, mint a fenyőfáé. A feje ércesen kemény, dacos, mint egy fanatikus aszkétáé. Tekintete acélpengéjű, amikor dolgozott, de gyermekjóságú, szelíd és bánatos a pihenés és elményedés óráiban. Hős, aszkéta és gyermek egy személyben. Lényének ez a hármassága egységbe olvadt művészetében.” (Kőmíves Nagy Lajos)

AZ EMLÉKKIÁLLÍTÁSRÓL

A Nagy István művészetére emlékező ünnepség sorozat — 1973. okt. 17 — 20. — jelentős állomás művészetének megbecsülésében. Nagy István gazdag életművének kutatása és kiállításokon történő publikálása az utóbbi években örvendetes eredményeket hozott. A felszabadulás után elsőként a Fővárosi Képtár irányította életművére afigyelmet egy kiállítással 1948-ban. Hosszabb szünetután úttörő jelentőségű a 60-as évek elején rendezett két bajai kiállítás, amelyeket székesfehérvári és szabadkai bemutató követett. Mindezek szerencsés és sikeres előkészítői voltak a Magyar Nemzeti Galéria 1967-es emlékkiállításának. Makón, majd Debrecenben és újra Baján nyíltak jelentősebb, újólag feltárt műveket bemutató Nagy István kiállítások.

83