Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 11. szám - Jávor Ottó: Találkozás Párizsban (Elbeszélés)

Pakodi Ádám búcsúzott. Utolsó pénzén mégis befizetett egy városnéző buszra. Ösz- szegezzük a dolgokat. A japán, amerikai cégvezetők vagy azt megjátszók tisztelettel adtak utat, amikor felcsörtetett a panorámás busz emeletére.

— Isten önnel, Monsieur Danton! Ilyen alkattal hogy is képzelte, hogy a jakobinusok beveszik azt a tésztát. Azért kedves a pocakja, vigyázzon rá! — Ment a busz. Három óra hosszat. Harminc frankért. Pakodi zsebében tíz frank maradt. Ennyi kell. Kikalkulálta. Az állomáson egy Cola és a vécé.

Néha ki is szálltak. A lebontott régi vásárcsarnok mellett a Saint Eustache. Már nem vette be füle a magyarázatot. Öthajós, gótikus, de reneszánsz befejezéssel. . . Bal oldalt vörösmárvány tábla. Arany betűkkel a templom plébánosainak a neve időrendben Az első Simon, 1223-ból. Pakodi bámult. Mi mindenre maradt ezeknek idejük. „Látjátok feleim, szümtükkel, mik vogymuk. . .” Önkéntelenül mondta a sort. Már szeretett volna otthon lenni.

Nehezen kászálódott le az emeletről. Egyenként mentek el a különböző nyelvű magnótekercseket kezelő hölgy előtt — zöld blúz, fekete konty. — Merci, madame.. . merd. . . merci. . . Libasorban trappoltak ki a buszból. Pakodi a legvégén. — Merci. . .

— Uram, ön magyar?

Pakodi lecsúszott a lépcső két utolsó fokán. — Igen.

— Ó, a Balaton!

— Igen, a Balaton.

Mosolyogtak.

A hölgy most gondosan tagolva így folytatta: — Balaton boglár.

Pakodi belebokszolt a busz oldalába. — Balatonboglár.

Többet nem beszéltek. — Köszönöm — mondta a hölgy, és kezet nyújtott.

— Köszönöm — mondta utána bambán Pakcdi, és kezet csókolt.

Mögöttük a falon egy plakát: „Fellép Danielle Darrieux. . .”