Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 10. szám - ÉVFORDULÓ - Gál István: Tóth László könyvmentése a náci megszállás napján
tek erre a nácik Magyarországon...” A kötet végén három memorandumom áll: ,,A magyar kérdés az angol közvéleményben”, „Magyarország és az angolszász világ. Egy kézikönyv tervezete” és „Az angolszász—magyar kultúrközeledés új feladatai”. Idézek az egyikből: „Angliában ma a szociális demokrácia eszméje ... azt jelenti, hogy ugyanazoknak a kezébe került a közvélemény-irányítás, akik a szegedi gondolat és az úgynevezett fehér terror ellen harcoltak, és a Somogyi—Bacsó esettől elkezdve a frankhamisításig a magyar uralkodó rétegek minden embertelen ténykedését az ország ellen fordították. Húszas évekbeli kapcsolataink egytől egyig csődöt mondtak. Úgy a Lord Londonderryvel és körével való főúri kacérkodás, mint a Lord Rother- mere-ékkel Való összeköttetés ... Az angol társadalom szociális átalakulásának következtében eddigi főúri és dzsentri összeköttetéseink Angliával jórészt érvényüket és jelentőségüket vesztik — új emberekre, új eszközökre, új eszmékre van szükség az angol—magyar szellemi érintkezések normalizálása terén.” Háború utáni teendőink között többek között ezeket javasolom: „A második világháború hosszú időre megszakította a nemzetek békés együttműködését és így megzavarta az angolszász—magyar szellemi érintkezéseket is . . . Mint minden háború, a második világháború is véget ér egyszer, s az emberiség, melytől évek hosszú során át elzárták egymás szellemi javait, olyan mohó érdeklődéssel fog az elzárva és rejtve tartott új Világ felé fordulni, mint talán még soha a háborúk után. Tény, hogy a szellemi közeledésnek és együttműködésnek aranykorszaka lehet a huszadik század második fele ... A kontinens erőviszonyainak várható alakulása nyomán a magyar közoktatás modern nyelvi képlete módosulni fog. A középfokú oktatásban eddig vezető helyen állott német és második helyet elfoglaló olasz nyelv helyébe előreláthatóan az angol és orosz fog kerülni . . . Az angol nyelvű népek felé irányuló bemutatkozásunkban belső Viszonylatban a magyar történelem humanista-demokratikus-szociális erői, külső Viszonylatban pedig a dunai, balkáni szomszéd népekkel való együttműködési hajlandóságot és ennek több százados bizonyítékait kell bemutatni... Az angol nyelvű népekkel való összeköttetések megszilárdítására és kiépítésére a lehető legelső alkalommal kultúregyezményt kell kötni.” A német megszállás brutális eseményei saját szövegemet mint távoli Visszhangot csöngették fülembe. Beletörődtem, hogy az események friss hatása alatt, amelyek Kecskeméten valószínűleg még megrázóbbak és idegesítőbbek lehettek, mint a fővárosban, Tóth László másnap nyomásra kész könyvem szedését beolvasztotta. A legkisebb reményt sem tudtam hozzá fűzni, hogy háború alatti cikkeim szövegéből valaha még könyv lehet. Ha a háborúnak vége, még egyszer ugyanabban a formában ki nem szedik ifjonti fővel írt első fogalmazásaimat, hiszen az események több száz év filológiai vagy legfeljebb diplomáciatörténeti adatait egészen más kommentárral és más háttérrel írnám meg magam is. Bármennyire gyermetegnek is látszottak akkor ezek a nagy események súlya alatt önképzőköri stíluskísérletnek ható első cikkeim, alapjában véve sajnáltam volna, ha sosem lettek volna összegyűjtve. Beláttam azonban, hogy nemcsak rám, mint szerzőre, de még az akkori magyar nyomdai rendelkezések értelmében, nem is szólva a német katonai-rendőri ellenőrzésről, Tóth László valósággal fejével játszhat, ha könyvem tördelésének levonatát megtalálják. Beletörődtem az elkerülhetetlenbe, hiszen óráról órára szörnyűbbnél szörnyűbb hírek érkeztek az elhurcolásokról, bebörtönzésekről, retorziókról. Ma már nem emlékszem pontosan, másnap történt-e vagy három nap múlva, de egyik reggel váratlan látogatónk érkezett. Tóth László szikár alakja állt az ajtóban örökké aggodalmas pillantásával, kezében kofferral. Annál meglepőbb volt betoppa- nása ilyen korán reggel, mert az Apolló nyomása idején általában a Nyugati restijében találkoztunk, ott adtam át a kéziratokat, és kaptam meg tőle a korrektúrákat. Most 72
