Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 10. szám - ÉVFORDULÓ - Welther Dániel: A kiürített város (Emlékezés Kecskemét harminc évvel előbbi történéseire)
azonban lakásunkon jelent meg, ami csak rendkívüli eseményt jelenthetett. A kofferban könyvem matricája volt, amit ő maga végzett el a megszállás utáni első órákban, a lehúzott redőnyök mögött. Voltaképpen első terjedelmesebb saját könyvem volt; képzelhető az örömöm. Következett azonban a probléma, hogy Kecskeméten elmúlt a veszély, könyvem többé nem áll ólomban, a levonatot is én kaptam meg. De hogy tüntessem el most én, és hol várja ki a matrica az esetleges könyvbe való föltámadás esélyét? Legkedvesebb tanárom, Thienemann Tivadar volt az, aki megoldotta a gordiuszi csomót. Ő, mint az Egyetemi Nyomda igazgatóságának tagja, volt pécsi magántanárával, Máté Károllyal, a nyomda akkori igazgatójával megbeszélte, hogy az ő nyomdájukban próbáljuk elhelyezni a matricát. Kérdés volt azonban, nem kukkant-e bele a nyomda valamely tisztviselője a rejtélyesnek tűnhető kofferba. Bármilyen hihetetlen, a döntés az volt, hogy az igazgatói szoba bejárati ajtajához állítjuk le, mintha az ott dolgozó valamelyik vezető légócsomagja lenne. Az 1944. március végén valóban ide leállított koffer 1945 májusáig érintetlenül ott állt a nyomda legforgalmasabb irodájának ajtajában, anélkül, hogy akár csak meg is rúgta volna valaki. Innen vittem át akkoriban az aránylag épségben maradt kis nyomdába, az Officinába, amelynek 640 példányra való papírja volt, és amely,ha nem is a Váci utcában tervezett luxuskiadásban, de mégiscsak rövid időn belül kinyomta a könyvet, úgyhogy 1945 tavaszán ez volt a magyar könyvkiadás egyik első terméke. Széleskörű hazai és külföldi visszhangjára azonban ezúttal nem óhajtok kitérni. A könyv maga rövid időn belül annyira köztudomásúvá vált, hogy az 1945 kora őszén koalíciós alapon megalakuló Magyar—Angol és Magyar— Amerikai Társaságnak titkárává választottak. Ez azonban már életem egy másik fejezete, de mégiscsak összefügg Tóth László háború utáni életével is. 1946 februárjában Kecskemét városa angol kultúrhetet rendezett. Tóth László, a város akkori polgár- mestere irányította az ünnepségeket. Az angol vendégeket, természetesen családi otthonában, ő látta vendégül. Ebéd utáni feketézés közben Tóth László szobájában lekerültek a polcról a kecskeméti nyomdának az ő ideje alatt készült kiadványai. Ideje lenne összeszedni ezeket és megírni Tóth László nem egyszer saját magát kockáztató segítőkészségének megnyilatkozásait, mert ezekből én magam csak azt az egyet ragadtam ki, amikor nekem volt segítségemre. WELTHER DÁNIEL A KIÜRÍTETT VÁROS Emlékezés Kecskemét harminc évvel előbbi történéseire Harminc évvel ezelőtt Kecskemét megszabadult csaknem hatszáz éves történelmének gyötrő nyűgétől, a népét nap mint nap nyomasztó megpróbáltatásoktól, a fasizmus nagy hatalmú helyi uraitól. 1944 októberében romok és kilátástalanság mindenütt: a vagyonából és lakosságától megfosztott város haldoklott. Sok tízezren menekültek az ország nyugati vándorútjain. Csupán háromszáz itthon maradva megbújt hívogatta haza a távollevőket. A város történetének ezekre a legszörnyűbb napjaira emlékezünk, amely egyben tragikus fináléja volt a negyedszázados fasiszta politikának. Mert Kecskeméten huszon73
