Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 10. szám - ÉVFORDULÓ - Gál István: Tóth László könyvmentése a náci megszállás napján

pár példányt, de valójában 1945 nyarán fejeződött be bonyolult elkészítése, akkor pedig a főváros és a Külügyminisztérium azonnal fölvásárolta.

Legfontosabb dokumentumomnak azonban azt a tanulmány- és cikkanyagot tartottam, amelynek azt a címet szántam könyv formában: „Magyarország, Anglia és Amerika, különös tekintettel a szláv világra. Vázlatok a nemzetközi vonatkozások köréből.” Ez volt az a tervezett kötet, amelyet Kecskeméten óhajtottam kiadni. Tóth László 1943 szeptemberében elvállalta, hogy kényelmesen, lassan kiszedi a rengeteg névvel és adattal ellátott szöveget, és mire készen leszünk a nyomással, hitte ő is, vége lesz a háborúnak, és éppen forgalomba kerülhet. A kötet eléggé titokban készült, egy hirdetése azonban mégis bekerült a Külügyi Szemlébe, és ez a címlap hátán közölte. Ez azonban elég volt arra, hogy könyvkiadók fölfigyeljenek rá, és ajánlatot tegyenek, hogy „a szerző kiadása” jelzés helyett ők nemcsak cégérüket adják munkámra, hanem szabályosan meg is fizetik, és terjesztését is elvállalják. A mostani bölcsészkarral szemben nagy forgalmú üzletet fenntartó Vájná és Bokor cég még díszkiadványt is akart csinálni belőle, rengeteg illusztrációval és díszes címlappal, már ahogy ez az ő kiadványaiknál szokásos volt. Könyvem szedése és korrigálása 1944 március közepére el is készült, és a 228 oldal tördelést több korrektúra után boldogan imprimáltam nyomásra.

Tóth László értesítése szerint a nyomás meg is kezdődött volna éppen azon a hétfőn, amikor előző vasárnap a németek megszállták Magyarországot. Pesten hamarosan köztudomású lett, hogy a kecskeméti repülőtér már vasárnap hajnalban a németek kezére került. Ismerve a Gestapo és más náci biztonsági szervek alaposságát, számítani lehetett arra, hogy az Első Kecskeméti Hírlapkiadó és Nyomda Rt. üzemében is körülnéznek. 1941-ben a Láthatárban hónapokon keresztül jelent meg folytatásban kibővítve a Magyar Nemzetben 1941 telén közölt Balkán-ankétom, Tóth László pedig éltévé a szedést „Magyarország és a Balkán. A magyar tudomány feladatai Délkelet- Európában” címmel külön kötetben is kiadta. Úgy emlékszem, kétszáz példánynál nem volt több a könyvformátum, de ez éppen elég volt arra, hogy azok a német folyóiratok, amelyek a dunai — balkáni országok és népek szellemi életét ellenőrizték és regisztrálták, belékössenek. Növelte a veszély lehetőségét, hogy Tóth László nyomta ki a magyar történelem dunai vonatkozásait német nyelven publikáló gyűjteményes kötetemet, az Ungarn im Donauraum-ot és ezt az a kétes dicsőség érte, hogy Göring lapja, az Essener Nationalzeitung vezércikkben támadta meg.

Bár a megszállás napjának eseményei, látványai és izgalmai, és főképp várható fejleményei teljesen lekötötték idegeimet, az esti órákban a betördelt levonatból nálam levő példányt elővéve latolgattam a szövegek súlyosságát. Anglia akkor még erőteljes szövetségesnek számított a nagy koalícióban, a nácik dühe pedig nem csökkent a bevehetetlen szigetország iránt. Könyvemben a középkori angol—magyar kapcsolatok után sorra vettem Erdély, Debrecen, Sárospatak, a Felvidék kapcsolatait, utána Széchenyi, Wesselényi, Bölöni Farkas és a reformkori nagyok angliai utazásait, Kossuth angliai és amerikai fogadtatását, az úgynevezett magyar kérdés történetét az angol politikai irodalomban, a magyar — észak- és dél-amerikai kapcsolatokat, majd Amerikának a szláv világ iránti érdeklődését, benne a magyarság szerepével és még számos közös problémát. „Magyarország, Anglia és Amerika politikai, gazdasági és szellemi összeköttetései aligha kerültek még válságosabb helyzetbe a történelem folyamán, mint a második világháború idején”— így kezdődött előszavam a könyvhöz. — Az európai hadihelyzet évekig lehetővé tette, hogy a nemzeti-szocialista Németország Anglia és Amerika jelleméről, hivatásáról és sorsáról alkotott saját rögeszméjét és balhiedelmét igyekezzék a technika vívmányaival széles tömegek között szétszórni és rögzíteni. Még a dunai—balkáni népek közöttinél is fokozottabb erőkifejtéssel töreked71