Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 10. szám - MŰVÉSZET - Gulácsy László: Nakonxipán álomkövei (Epizódok Gulácsy Lajos életéből)

milyen színárnyalatok érhetők el a vásznon. Negyedik gimnazista korában már erdő­részleteket, házakat és házcsoportokat festett. Volt, hogy egész kiránduló csoport vette körül, s gyönyörködött a „kis művész” tudományában. Egy különösen jól sikerült festményét, melynek a „Szerénységlaka” elnevezést ad­ták, benyújtották elbírálás céljából a Műcsarnok zsűrijéhez. Az egész család örömére a benyújtás után három héttel megkapták a hivatalos értesítést, hogy ifj. Gulácsy Lajos képét, a „Szerénységlakát” a Műcsarnok bíráló bizottsága kiállításra elfogadta. Ezzel a tizennégy éves Lajoska elérte, hogy hivatalosan is kiállító „festőművésznek” ismerték el. Mikor köztudottá vált, hogy a képet egy tizennégy éves kis művész festet­te, támadás is érte a Műcsarnok bíráló bizottságát; de a bizottság könnyen visszaverte a támadást azzal, hogy ők nem a festő korát, hanem a festményt bírálták. A képet ki­állították. Ez élete további folyására erős behatást gyakorolt. Az, hogy ő 14 éves korára kiállító művész lett, bizonyos önbizalommal töltötte el. Ezt az iskolában nem nézték jó szem­mel. Sem a gimnáziumban, sem később a mintarajziskolában. A gimnáziumban a következő évben megbuktatták, és csak később tudta befejezni tanulmányait. A mintarajziskolában a rajztechnikájával kapcsolatban marasztalták el, s ezért olyan feszült lett a helyzete, hogy nem bírván tovább maradni, anélkül, hogy befejezte volna az évet, kilépett. Lyka Károly erről a következőket írta: „Valóságos művészeti klinika volt, ahol mesterséges injekciókkal, receptekkel, a támasztékok különféle nemeivel tartották a lelket a tehetségtelenekben is. Módszeres rajzolásnak, festésnek hívták ezt. A »mód­szeres tanítás« odáig fejlődött, hogy használtak ott egy tankönyvet is, amely pontosan előírta azokat a szabályokat, amelyek szerint rajzolni és festeni kell.” Ezt az iskolát nem Gulácsy Lajos részére találták fel. Amikor Balló Edével történt nézeteltérése miatt kilépett, még nem tudta, hogy mi következik. Iskolai tanulmányai idején a nyári szünidőt minden évben Karolin nagynénjénél Nagyváradon és Székelyhidán töltötte. Első szerelmi fellángolásának emléke is egy ilyen nyári vakációval kapcsolatos. A szomszédék Évi kéjébe lett szerelmes. A kislány akkor 14 éves volt, és Lajoska csak távolról imádhatta őt. Hogy meghódítsa, festett neki egy képet, de nem Volt bátorsága azt személyesen átnyújtani; unokatestvérét, Barnát kérte meg, hogy járjon közbe. Barna felajánlotta a képet a kislánynak, úgy, hogy egyik kezében a képet, másik kezében egy szép piros almát tartott és a választást a kislányra bízta ... A kislány a piros almát választotta. Ez a kudarc nagyon letörte, és elhatározta, hogy kerüli a női társaságot, és életét a tisztaságnak és a festésnek szenteli. Olaszországba kívánt eljutni, hogy ott a legjelesebb régi olasz festők eredeti műveit tanulmányozza. Az ottani festőiskolában akarta tovább fejleszteni festői tudását. Édesapja helyesnek találta elgondolását, és megígérte, hogy támogatni fogja terve meg­valósításában. Akkor Lajoskának sikerült egyik képet eladnia, és édesapja is valamilyen ingatlana eladásából nagyobb összeghez jutott. Az édesapa egy százkoronás aranyat adott át neki, és megígérte, hogy minden hó 5-ik napjáig megélhetésére havi 50 koro­nát küld. Az a kikötése volt: tanuljon meg önálló lenni, és kerülje a rossz társaságot. 1900 decemberében vonatra ült, és először Rómába utazott. Később Padovába és Firenzébe költözött át. Ott Giorgione és különösen Giottó festményeit tanulmányozta. Amint 1916 szeptemberében elbeszélte, az összes festők közül legjobban ez a kettő ragadta meg. Hatásuktól soha nem tudott, de nem is akart szabadulni. Lyka Károly a következőket írja: „A római könyvtárban többféle, egymással ellen­tétes véleményt olvastam Giottóról. És feltűnt nekem, hogy egyes kritikusok... primitívnek minősítették őt. Giottónál a természet sokféleségét monumentális egy­szerűség foglalja el. Embereinek nem külső megjelenését tolmácsolja, hanem 58

Next

/
Thumbnails
Contents