Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 10. szám - MŰVÉSZET - Gulácsy László: Nakonxipán álomkövei (Epizódok Gulácsy Lajos életéből)

belső érzelmi világát, olyan mondatokban, amelyeket nem díszít egyetlen jelző sem.”

1900 után 1905-ig még három ízben tartózkodott hosszabb ideig Olaszországban.

Ha idehaza volt, mivel a szűk kis lakásban festeni alig tudott, mindig megragadta az alkalmat, hogy rokonaihoz Nagyváradra, Székelyhidára vagy valamelyik nagyobb alföldi városba utazhasson dolgozni.

Amint ezt elbeszélte, már gyermekkorától kezdve látta, hogy édesapja és édesanyja között nincs meg az a jó viszony, amit ő más gyermekek szüleinél látott. Ő ezt a sok nézeteltérést azzal magyarázta, hogy édesapja református volt, édesanyja pedig bigott katolikus. Édesapja őt reformátusnak, édesanyja pedig katolikusnak igyekezett nevelni. Minden cselekedetük ellentétes volt. Nagy szeretetüknek okát — teljesen véletlenül — csak 1904 tavaszán tudta meg.

Kedves ismerőseik voltak Orosházán Zelenka doktorék. Elutazott hozzájuk, hogy festői témát, alföldi benyomásokat keressen.

A község szélén talált egy öreg magyart, aki pipázott az udvaron egy diófa alatt. Gyalult deszkalap volt nála, és az öreg beleegyezésével erre a deszkára festeni kezdett.

GULÁCSY LAJOS: Levelezőlap Keleti Arthurhoz

^ /UJévnA, ! «.»t»*',

' n'Wi xXT /Vh f. C f ((t— '

Ha / * t L

" ►' . t* ^1 ^ p

u '

tv*

hrJ

^ 1 11 1 * 1 /Í-*

>1 *k &

Vi

* > t ^ h in l

——^ * y»V +?/ ,/J