Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Raffai Sarolta: Életünk morális minősége

RAFFAI SAROLTA

ÉLETÜNK MORÁLIS MINŐSÉGE

(Elhangzott az Életünk minősége kerekasztalvitán a Magyar Tudományos Akadémián.)

Ma már a közhelyek túlontúl gazdag tárházába sorolhatónak tűnik a megállapítás, mely szerint, a XX. század a forradalmi változások százada. Mondjuk inkább így: életünk korántsem egyhangú, változásokban hallatlanul gazdag.

Nálunk a ma társadalmi rendjét megteremtő forradalmi változás meglehetősen magas áron következett be: egyik társadalmi rendet hosszadalmas átmeneti időszak nélkül váltotta fel a másik. A felszabadulás után első feladat az újjáépítés, majd a pénz stabilizálása volt.

Vagy tíz esztendőn keresztül a nehézipar fejlesztésére fordíttatott minden pénzeszköz — helyesen, vagy helytelenül: most nem ennek felderítése a cél, csupán arra kívánok utalni, hogy a lakosság éppen csak a nélkülözhetetlen szükségleteit elégíthette ki, ha kielégíthette. Ezt is nagyon kemény munka árán. Lakások úgyszólván nem épültek, a könnyűipar választékot nem kínált. Élelmiszer alig volt, drága volt

— igényeink minimálisak.

De az elmúlt közel húsz esztendő folyamán az anyagi javak fölhasználhatósága és egyúttal elosztása olyan mértékben szolgálja az embert — és minden embert —, hogy míg a korábbi években életünk minőségi változása szóba sem jöhetett komolyan, legfeljebb a jövő ígéreteként, ma — és nagyon szerény leszek — általános jómódról beszélhetünk, s mi több, arról vitatkozunk, miként használhatjuk fel okosan anyagi javainkat, hogy azok ne magukért gyarapodjanak, hanem hivatásszerűen szolgálják az embert.

Életünk minőségével foglalkozó, s a rádióban elhangzott vitasorozat folyamán több olyan hozzászólást hallottam, amellyel egyetérteni csak bizonyos fenntartással, vagy egyáltalán nem tudok. Egyrészt a túlzottan aggodalmaskodókkal — főként aggodalmaik okát tekintve —, másrészt a mindent helyeslőkkel, a lelkesen dicsek- vőkkel nem.

Nézzük a falun élőket.

Nem tartom általánosan érvényesnek és igaznak, hogy a parasztság „puccra”

— dicsekvésre áldozza pénzét a legszívesebben.

74