Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Tóth Ferenc: Makó
humort kedvelő Móra szellemesen rajzolja le egyik elbeszélésében a kecskeméti és a makai atyafi találkozását,amely Hári János-os vetélkedés után egymás nagyra becsülésével zárul: „azzal aztán egyik is hazatérül, a másik is visszafordul s azóta a kecskeméti ember is nagy elismeréssel van a makai hagyma iránt, a makai ember is becsületben tartja a kecskeméti barackot.” A helyi KÖNYVKIADÁSból két sorozat érdemel említést. Madzsar Gusztáv a század- forduló idején Nagyvilágból címmel regény- és elbeszéléstárat indít. Az országos terjesztésű sorozatból 27 szám látott napvilágot. A század második negyedében adták ki a Csanádvármegyei Könyvtár köteteit. A 43 műből álló sorozatban főleg helytörténeti és művelődéstörténeti munkák jelentek meg. A szerzők között ott találjuk Erdei Ferenc, Banner János, Móra Ferenc, Eperjessy Kálmán, Juhász Kálmán neveit. A város SAJTŐtörténete valamivel több mint száz éves múltra tekint vissza. Az első makói újság, a hetilapként induló Maros 1870-től jelent meg. Később egyszerre 3—4 lapot is adtak ki. A makói zsurnalisztikának oly kimagasló alakjai Voltak, mint: Erdei Ferenc, Espersit János, Saitos Gyula, Koncsek László, Csorba János, H. Szabó Imre. A makói SZÍNHÁZKULTÚRA is dicsekedhet néhány kiemelkedő alakkal. A magyar nemzeti színjátszás apostolának, KELEMEN LÁSZLÓnak (1760—1814) is vannak városunkhoz kötődő kapcsolatai, ugyanis szülei innen származtak, és maga a direktor, társulata fölbomlása után átmenetileg itt telepedik le. KASSAI VIDOR (1840—1928) kitűnő komikus színész gyermekéveit Makón tölti; ennek szép emléket állít Emlékezéseiben. A „magyar színpad babéros asszonya”, HOLLÓSY KORNÉLIA (1827—1890), „nemzet csalogánya” Lonovics főispán hitveseként költözik városunkba. A már elfelejtett PAPP MIHÁLY (1875—1915) — az első világháború előtti évtizedben ünnepelt színművész —János vitézbeli Bagó alakítását máig felülmúlhatatlannak tartják. A KÉPZŐMŰVÉSZETI,kultúrának is vannak egyéni színei. Rokoni és baráti kapcsolatok révén hosszabb-rövidebb ideig tartózkodik városunkban a tolsztojánus Károlyi Lajos, az új magyar képzőművészeti formanyelvet megteremtő Nagy István, s az alföldi festőművészek néhány megbecsült alakja: Endre Béla, Tornyai János, Rudnay Gyula. A huszas évek derekán Rudnay mester művésztelepet is hoz létre, amely három esztendőn át eredményesen működik. Tősgyökeres festőnk, Torma Imre (1893—1954). talán a legtöbbet tette e mostohán kezelt művészi ág helyi elismertetéséért. Nagy karriert futott be a közelmúltban elhunyt Pethő János naív festő is, alkotásai mintegy féltucat külföldi kiállításon szerepeltek. Az utóbbi években jelentős elismerést vívott ki magának két helyben élő művész: Balog Tünde és Takács Győző. Hat-hét év óta egyre többet hallat magáról a József Attila Emlékbizottság, ápolva a nagy proletárköltő emlékét. Romániai és jugoszláv vendégművészek részvételével évek óta eredményesen működik a Maros menti Művésztelep. A hírlapkiadásban jelentős előrelépés a megyei lap mutációs megjelentetése. A helyi könyvkiadás kohójának az átépítés alatt álló múzeum tekinthető. Á város legreprezentatívabb kultúrintézménye az 50 000 kötetes könyvtár. Nagy látogatottságnak örvend a városi Művelődési Központ. Népek országútján Erdei Ferenc szavait idézve: „Dózsa György seregei jártak itt nagyon régen, 1849-ben vasas németek vonultak itt Világos felé és vissza onnan; 1919-ben a magyar vöröshadsereg egységei, majd román és francia csapatok meneteltek rajta. És 1944 őszén itt jöttek be a felszabadító szovjet csapatok.” Hat év óta — a nagylaki határátkelőhely megnyitásával — ismét jelentős forgalom 38
