Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Tóth Ferenc: Makó

bonyolódik itt. A szezon idején a napi gépkocsiforgalom ma már az ezret is meghaladja. Jelenleg a város egyik fő gondja, hogy fölkészüljön a növekvő idegenforgalom fogadásá­ra. Most korszerűsítik a 43-as útvonalat, és bővítik a kereskedelmi hálózatot. Rövidesen campinget és autóbusz-pályaudvart is létesítenek. A román tengerpartra igyekvő külföldi, ha meg is áll a főtéren, nem az idegenforgal­mi nevezetességeket kívánja megnézni, hanem szállást, élelmet, üzemanyagot keres. Pedig Féja Géza szavaival élve:,,A főtér olyan szép, szélesömlésű, mintha nagy tó volna. A nagy alföldi lélegzet nyújtózkodik szét benne.” A patinás barokk műemléktemplomok, a méltóságot, erőt kifejező klasszicista megyeháza (ma városi tanácsház), Balog Tünde faliképeivel díszített empire kápolna, az új főtéri „csipkeházak” sok egyéni színt kölcsönöznek a városnak. A környék ki­emelkedő látnivalói: a kiszombori római katolikus templom Árpád-kori freskói, Magyarcsanád határában az ún. Kun László-kereszt, a nyugalmat keresőknek az óföldeá- ki Kornél-liget. Legszebb talán mégis a Maros-part. Hatalmas, öreg nyárfák, korhadó füzek, bokrok, tisztások, nyájas ligetek. A kellemes, tágas strandra műút vezet, két oldalt üdülők, vikendházak. Félévszázaddal ezelőtt józsef Attilát is megihlette már a Marosnak ez a nyugalma, csendje. Egymás mellett fekszünk: a folyó meg én, gyenge füvek alusznak a szívem alatt. A folyó csöndes, nagy nyugalmat görget, harmattá vált bennem a gond és teher; se férfi, se gyerek, se magyar, se testvér, csak megfáradt ember, aki itt hever. A békességet szétosztja az este, meleg kenyeréből egy karaj vagyok, pihen most az ég is, a nyugodt Marosra s homlokomra kiülnek a csillagok. 39

Next

/
Thumbnails
Contents