Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Leskó László: Intézményesített irgalom

Az anyját a tanács temettette el. Otthon egy huncut garas sem akadt: Buri Boldizsár nyugdíjához tíz letöltött munkaév kellett volna. AZOK az általa „csajkásoknak” csúfoltak segítették szociális otthonba.

•k

Majtényi Szilárdné mintha nem is lenne más, csak hús és két óriási szemfog. Elborult elméjének értelmetlen parancsára „gyógyszert” kotyvaszt ma is: porból, vízből, hervadt viráglevélből. Mozdulatai beidegzettek, ODAKINT évtizedekig cserélte medicinára az orvosi vényeket.

Vitéz Majtényi Szilárd alezredes helyőrségparancsnokot a népbíróság a háború után nyolc havi börtönbüntetésre ítélte. Ezt az időt a vádlott előzetes vizsgálati fogságban már letöltötte, így a tárgyalás után őr és bilincs nélkül távozhatott lakására, melynek egyik helyisége a település patikájául szolgált.

Demoklész kardja a feje fölött: az ügyész a per újrafelvételét kezdeményezte. Majtényi parancsnok csak erre emlékezett a vad pánikban átélt tárgyalásból. Életének első és egyetlen ütközetét — önmaga ellen — simán elvesztette, nyúl lélekkel megfutva az esetleges új ítélet elől; szekrény mögötti rejtekbe vackolta be magát. Felesége, a község gyógyszerésznője elhírelte, hogy a volt alezredes külföldre szökött. Majtényi az eredménytelen házkutatást szájára szorított zsebkendővel vészelte át.

Lapult halálig a képzelt ellenség előtt. Időnként hírek röppentek fel a dzsungelból lövésre tartott fegyverrel előtévedt japán katonákról, akik még mindig háborút hittek maguk körül. Ezek a Majtényiéhez képest irigylendő sorsúak: tisztástól tisztásig gyűrhették megkopott csizmatalpuk alá a távolságot; de az alezredes szabadsága faltól falig léptékű volt.

Egyszer az üveges ajtón át egy váratlanul érkező gyógyszervásárló észrevette.

Menekülés a lelepleztetés elől. Egyre gyakrabban. Az országnyi sakktáblán lóugrás- szerűen szökött városról falura, kisközségből újabb városba. A teherautó platóján — bútorok közt — ládában görnyedt nyitott zsebkéssel. Egyik községben a dübörgő vérű agronómus a szekrény mögött izzadó Majtényi jelenlétében rántotta ágyba a „facér” asszonyt.

Másfél évtizednyi magány tette pokollá életüket. Megváltás volt Majtényi halála. Ekkor a titok napvilágra került. Az újságok azt írták: „Életfogytiglanra ítélte magát.”

Majtényi Szilárdné „élni” kezdett. Fekete piacon adott túl a családi ékszereken, fiatal szeretőt vásárolt magának. Pénze, értékei fogytán emlékké ködösödött már a hús-vér szerető is. Évnyi ideig tartó görögtüzes víg özvegység és összeroppanás, öngyilkossági kísérletek után került az otthonba.

*

Általánosíthatunk.

Otthonlakókká válnak:

a) akiket a gyerekeik nem vállalnak, s részben a maguk hibájából idegenek maradnak más befogadóknál is, mint Ortályos Róza néni;

b) az időből kihullok, a sorsfordulón rossz utat választó parasztok egy része, mint Kis Buri Boldizsár;

c) a különleges sorsúak, mint Majtényi Szilárdné. *

*

27