Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Leskó László: Intézményesített irgalom
VALÓ VILÁG LESKÓ LÁSZLÓ INTÉZMÉNYESÍTETT IRGALOM A mentőautó siketítő ÓŐŐOOA ÓÓÓOOA ŐŐÓOOA — rívással állt be a kastély udvarába. Szürke igazgató szinte röpült lefelé a lépcsőn, köpenyének szárnyaival kavarva a levegőt. A berlinerbe gubózott öregasszonyt éppen akkor tuszkolta kifelé a kocsiból az egyik tányérsapkás. Mamóka két kézzel kapaszkodott az ajtószárnyba. — Azonnal vigyetek Vissza, piszkos kopcihérek! Nekem Csurgón azt hazudtátok, hogy kórházba visztek! Mér’ hoztatok akkor a szegényházba?! Ä tányérsapkás tanácstalanul nézett Szürke igazgatóra. Ő azonban gőg nélküli hi- degséggel mutatta a kovácsoltvas kaput. — Ide nem becsapatva szoktak érkezni az emberek — mondta később a szemembe nézve Brunszvik Teréz képe alatt, mely talán téves címzés folytán került az otthonba a község óvodája helyett. — Ide még ígyebbül is érkeznek az emberek — mondta S. Mária gondozónő a folyosón, miközben kerülte a pillantásomat. 1. Az intézmény megnevezése a köztudatban sokféle lehet. Ha jó humorú brigádvezető ismerősöm, az ugratás célpontjává válik, így mondja: — Elmész ám a szegényházba! Z.M. színművésznő, arisztokratikus öreg hölgyek avatott alakítója: — Hívtak a zs-i AGGÁPOLDÁBA verset mondani. Kedveském, maga elébe ment volna a letargiának? Bah! Nyelvészből lett újságíró: — A SZERETETHÁZ jótékonysági intézmény, amelyben elhagyatott, öreg, beteg, nyomorék embereket gondoznak. Szürke igazgató, amikor másodszor nevezem SZOCIÁLIS OTTHONNAK az intézményt, pillanatra meglepődik: — Hangsúlyozom, kérem, ez itt a megyei tanács SZOCIÁLIS BETEGOTTHONA! Hiába tagadnánk; olyan az íze a „hivatalos” elnevezésnek is, akár az odakozmált tejnek. A szemléletnek kell változnia, hogy ne így legyen . . . 2. Milyen életsorsra tekintenek Vissza az OTTHONIakók? Ortályos Róza néni zöld ruhájában olyan, mint a nyers Vesszőből font kas: lefelé szélesedő. Pogácsaarca dudorokkal teli. Mélyen világol két sárga szeme. Volt hét és fél évtizednyi életében summáslány, intéző mosónője, városi cseléd, gyári varrónő, takarítókisasszony, és ki tudja még mi! Lakott hét vagy tíz lakásban ; kétszer a magáéban. Otthonbavételével éppen beteltek személyi igazolványának lakhelyváltozási rubrikái. Egy egész falu — B.pócs — bolydult fel, amikor megismertem, még az otthonba kerülése előtt. — Az isten pénzéért sem vállaljuk az eltartását! — Ide mégegyszer be ne tegye a lábát! Neki is csak egy élete van, meg nekünk is; ne tegyük tönkre egymásét! — Bár akkor láttam volna, amikor a hátam közepét! Mióta a faluba hoztam, úgy érzem magam, mintha malomkővel a nyakamban bócorognék a mélyvíz partján . . . GULÁCSY LAJOS: Temető a halállal 25
