Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 10. szám - Kalász László: Versek (Napgömbölyű, Ereje fogytán, Ablakhoz áll)
KALÁSZ LÁSZLÓ NAPGÖMBÖLYŰ forgásod van holdtüzű az ölelésed vállad hópihéi szállnak összeállnak mint a szárnyak hajad a felhőd fölötted s egyetlen fényem: sűrűje vad kétségek várnak mögötted: egyetlen bizonyosságom EREDE FOGYTÁN pihenget a legalsó gallyon felülök mellé fütyülök erőt az erőtlenedésbe lélegzek a légtelenségbe sóhajokat gömbölyödnek mint a gyümölcsök még féreg is nő bennük permetméreg hernyók hordják szét araszolva s ledöglenek a madarak ABLAKHOZ ÁLL ül a szél benéz a fa mindjárt fölkap gallyaiba visz az égbe dob a szélbe topog rálép gyökerére a világ botlik elébe kő görög bogárka döccen fogódzni ott egy szalamaszál rezzenő hirtelen körökkel tócsa terem lábainál 7
/
