Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 9. szám - MŰVÉSZET - Késmárky Mária: Nagy István Baján

A képeire gondolok. A szomszéd szobában láttam őket. Tervszerűtleníil, csak úgy felaggatva, egy-egy szék támlájának döntve, ahogy éppen a hely vagy a véletlen sorakoztatta fel azokat. Bizony, zavarba hoztak ezek a különös rajzok. Itt egy gémes kút. Amott egy tanya. Kazlak és fák. Csupa kemény, fekete vonal. Semmi szín. Csak magányosság, csak végtelenség. Az Alföld, ahogy a lelke szerint mutatkozik a belemélyedőnek. A pasztelljeiben is csak primér színek. Mindenütt nyers formák és annyi belülről áradó, önkéntelen egyszerűség, hogy szinte megdöbben­tett ennek a tőmondatokkal deklamáló művészetnek rokontalan táj- és emberszemlélete. Líra nélkül való csodálatos puritanizmusa. — És dolgozni szeretnék — kapja fel a fejét mégegyszer Nagy István — Baján. Sokat. A környék szépségét gyakran emlegették előttem. A város öreg barátja, Tornyai is. Az udvar felől nótaszó szű­rődik be hozzánk. — A gyerek! — mosolyog Nagy Istvánná és már nyitná is ki az ajtót, ha kívülről meg nem előznék. Ötéves kis elevenség robban a szobába. Az óvodából jött. Boldogan. Még a szeme is hangos a jó­kedvtől, ahogyan az apja elé perdül. — Nézd ,apám, ezt a lovat! Ezt én rajzoltam! — Kis papírlapot röpít az asztalra. Büszkén. Öntudattal. Nagy Istvánná tekintete megsimogatja a rajzot. Jól van! — mondogatja —, nagyon jól! Nagy István szeme az ablakon át a sötétbe fúródik. Aztán felkel. Lejjebb csavarja a lámpát. Ne füstölögjön .. NAGY ISTVÁN KIÁLLÍTÁSOK Az első bajai kiállítás közvetlen sikeréről nincs adatunk. Karácsonyig lehetett a képeket megtekin­teni. Nagy vihart kavarhatott, hiszen mintegy fél év múlva akkori budapesti sikerének hatására így írnak róla: ,,A legutóbbi budapesti képzőművészeti kiállítás jelentős sikert hozott egy Baján élő, de itt nagy­jából ismeretlen festőművésznek, Nagy Istvánnak ...“ A cikkíró — feltehetően akkortájt megjelent „Baja” monográfia szerzője: Rapcsányi Jakab — ez­után egy Tornyai-levélből idéz: „Barátainkkal együtt egyre nézzük a remek három képet, melyek az idén a Nemzeti kiállítás legjobb képei. Minden becsületes piktor rajong értük, öregek, fiatalok, a jövő talán még inkább.” 1933-ban rendezték meg Budapesten az őstehetségek kiállítását. „Az első teremben voltak a képei. Jó barátja, Csók István választotta ki őket. Anyagilag szűkösen élt, a lakbérrel is baj volt. Kinevezték tehát őstehetségnek, hogy az állammal vásároltassanak tőle” — emlékezik erre az eseményre Sár­kány Lóránd. (Művészet, 1969. okt.) A helybeli lapok az elismerő kritikákat igyekeznek a város javára írni. íme néhány cím: „Egy bajai festőművész karrierje.” (Baja-Bácska, 1934. szept. 12.) „Hogyan jutott a bajai képzőművészet Nagy Istvánhoz, a székely őstehetséghez!” (Független Magyarság, 1934. szept. 18.) A következő évi budapesti szereplése valóban elsősorban „bajai mivoltával” függött össze: a Nem­zeti Szalonban kapott helyet — városi idegenforgalmi célt szolgáló — kiállításának megrendezésére, melyre a helybeli képző- és iparművészeken kívül a MANSZ szőnyegkészítőit és Bellosits Flórát is meghívták (aki az alsóvárosi bunyevácok népművészeti tárgyait gyűjtötte). — A kiállítás szervezői, rendezői közül illőnek és fontosnak tartjuk kiemelni Ártinger (később Oltványi) Imre nevét, aki ekkor és később is sokat fáradozott Baja képzőművészeti kultúrájáért. Az ő adománya képezte a mag- vát a Bajai Képtárnak. Egyes művészek lemondták szereplésüket, így újabb képeket állíthatott ki Nagy István. A bajai művészek nívós kiállítási anyagának elrendezésénél nagy feltűnést keltettek a robusztus alkotások és Hubay, a Szalon igazgatója táviratilag még 12 képet kért a művésztől. (Baja- Bácska, 1935. aug. 17.) Dr. Aszalós Imre főorvos így emlékezik erről: „Ártinger letáviratozott Bajára, hogy Nagy István küldjön még tíz vagy húsz képet. Emlékszem, mert éppen moziban voltam, és ott kerestek, hogy mond­jam meg, hol lakik Nagy István. Hogy a táviratot kézbesíteni tudják.” Az aug. 18—szept. 1. közötti kiállítás erkölcsi sikeréről mindegyik helyi lap beszámolt. „A tárlat legkomolyabb értelemben vett művészi anyagát a két év óta Baján tartózkodó Nagy István erdélyi származású festőművész egészen különleges alkotásai adják. Nagy István kiállításra került 21 újabb képe a fővárosi művészi köröket is le fogja bilincselni alkotásaival és különös tehetségének sajátos­ságaival. Ha ez a kiállítás Baja város iránt valóban felkelti a figyelmet — mint ahogyan ezt a kiállítás rendezősége szeretné —, az elsősorban Nagy István érdeme lesz.” (Bácskai Újság, 1935. aug. 20.) A siker, az erkölcsi elismerés valóban nem maradt el. A Független Magyarország Nagy Istvánt a bajai művészet kimagasló vezetőjének nevezi. így ír róla: „A bajai művészet (sajnos, hogy Éberék a kiállításon nem vettek részt) Nagy István művészi munkáján keresztül reprezentálódik. Ez a sze­77

Next

/
Thumbnails
Contents