Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 9. szám - MŰVÉSZET - Késmárky Mária: Nagy István Baján
VONDRA OTTÓNÉ EMLÉKEZIK Vondra Ottóné, született Szoyka Annával Budapesten sikerült beszélgetnem. Tőle tudtam meg, hogyan került újra kapcsolatba hosszú évek után Szoykáné és Nagy Istvánná, a két régi barátnő. Nagyné — Marosa néni — Bácsalmáson tudta meg, hogy a helybeli főjegyző felesége (dr. Albert József- né) Szoyka lány. Felkereste, majd a Baján lakó szülőkhöz, dr. Szoyka Józsefékhez látogatott. A régi barátság felújult: meghívták Nagyékat, hogy lakjanak addig egyik kicsi szobájukban, amíg jobbat nem találnak. Vondráné szerint a Bácsalmásról érkező művész nem volt beteg. MISKOLCZI FERENC A LETELEPEDÉSRŐL A megtelepedést az előbbiektől némileg eltérően ismerteti Miskolczi Ferenc, bajai festőművész: ,,Dr. Tokay László főorvos barátom, aki őt Bajára kerülésekor a kórházban idegösszeomlásából kigyógyította, nagy tisztelettel beszélt mindig róla.” (Művészet, 1967. dec.) Miskolczi Ferenc Marosa nénitől úgy tudja, hogy amikor az ura kórházba került, Nagynét régi barátnője, Szoykáné hívta meg: lakjon nála. Valószínűbb, hogy a kórházi kezelés nem függött össze szorosan a bajai letelepedéssel, mert Vondráné erre bizonyára emlékezett volna, s a művész közeli kiállításával kapcsolatos cikkek szerzői — feltehetően — említést tettek volna. ÉBER SÁNDOR SZÓL AZ ELSŐ HÍRRŐL Ifj. Éber Sándor festőművész így emlékezik erről az időszakról: „Próbálom a ködöt eloszlatva visszaidézni Nagy István-emlékeimet. Jöttéről Tornyai Jánosnak édesapámhoz írt levele adja az első hírt. Édesapám figyelmébe ajánlja Nagy Istvánt és kéri, hogy azzal a szeretettel és barátsággal fogadja őt Baján, amiben neki is része volt. A harmincas évek elején jelentkezett Nagy István. Érkezéséről először Aszalós Imrétől hallottam. Később a műtermünkben ismertem meg, szívesen eljött, beszélgetett édesapámmal, hiszen majdnem egykorúak voltak. Én érdeklődéssel figyeltem a beszélgetésüket vagy csendes együttlétüket. Nagy István ritkán szólalt meg, komolyan, elgondolko- zón. Szénrajzain tömören kérlelhetetlen erővel rajzolódik elénk a világ. Fanyar, néhány mondatba véleményt sűrítő, de lényegében zárkózott emberként él bennem Nagy István.” Nagy András, bajai műszaki tanácsos elbeszéléséből megtudhatjuk, hogy a művész munkáiból a volt bajai Nemzeti szálló éttermében rendezett kiállítást. * Az 1933-ban történt letelepedést egy 1936-ban, a művész visszahonosítási, ill. magyar állampolgár- sági kérelméhez kiadott hatósági erkölcsi bizonyítvánnyal erősítjük meg: ,,1894—1933-ig budapesti, azóta bajai lakos ...” Tévesek tehát azok az adatok, amelyek I926-, 1927-, vagy 1930-, 1931-, 1934-ben jelölik meg a letelepedés időpontját. Hibásnak kell tekintenünk a Nagy István (egykor Mátéházi) út 6. számú ház falán 1963-ban elhelyezett emléktábla szövegét is, amely szerint „1926— 1937-ig e házban lakott, élt és alkotott Nagy István festőművész”. * Az is oka lehet e tévedéseknek, hogy a Mester régebben is megfordult Baján. „Bejártam gyalog az egész országot. A Duna hosszát Budapesttől Bajáig ötször, körülkerültem a Balatont, keresztül-kasul gyalogoltam az Alföldet és Erdélyt.” (Felső-Bácska, 1933. aug. 3.) A KORABELI SAJTÓ „És dolgozni szeretnék — mondja 1933. decemberben — Baján. Sokat. A környék szépségét gyakran emlegették előttem. A város öreg barátja, Tornyai is.” (Baja-Bácska, 1933. dec. 15.) * * 75
